Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

tos körültekintéssel kell meglátnia, hogy valamely eset kapcsán mi fog abból következni ; azután aprólékos figyelemmel kell kifürkésznie, hogy milyen elfoglaltságot engedhet meg magának és mikor válik hasznára azok teljesítése. Tartsa szem előtt e figyelmeztetést : „Fiam, ne szaporítsd dolgaidat". (41) Ostoba ember az, aki bár elég súlyos terhet cipel hátán, magára szed még olyan terhet is, amelyet bátran nélkülözhetne. 15 Az elöljárónak leginkább sajátmagára kell ügyelnie, hogy mások gondja miatt önmagát el ne senyvessze. Vigyázzon, hogy míg mások megmentésén fáradozik, saját lelkét veszélybe ne sodorja. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja ?" (42) Ez a magáról való gondoskodás jelenti a drágakövek negyedik sorát, amelyet a hármas önvizsgálat mint „három drágakő" tesz teljessé díszével. Idézzük még Sz. János apostol szavát : „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit szereztetek — másokon — hanem hogy teljes jutalmat kapjatok." (43) 16 Az első önvizsgálat a lelkiismeret derűjére vonatkozik. Legyen mindig nyugodt és tiszta. Legyen nyugodt : ne akarjon, ne tegyen, ne parancsoljon vagy engedjen meg olyasmit, ami nem illik, ami fogadalmával ellenkezik, vagy amiben a bűn és a botrány magvai vannak elhintve. Legyen tiszta : a megtett vagy elősegített jócselekedetekért ne kívánjon az emberektől dicséretet, önmaga se tetszelegjen magában. Keresse minden munkájában Isten tetszését, hogy amit érte, sőt nevében tesz, azt egyedül csak őérte és szerzetéért tegye. „Ha