Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

getése és a fertőzött tag lemetszése, hogy az egészséges tagok mérgezést ne kapjanak s bele ne pusztuljanak. Erre buzdít a Szentírás: „Bárcsak metélnék is le magukat azok, akik megzavarnak." (25) — „Vessétek ki a gonoszt önmagatok közül." (26) „Ha azonban a hitetlen fél elválik, hadd váljék el." (27) „Vágd ki azt, t. i. a terméketlen fügefát, minek is foglalja el hiába a földet." (28) „Minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és a tűzre vetnek." (29) „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy utasítsák ki a táborból mindazt, aki poklos, vagy magfolyásos, vagy halott miatt tisztátalan, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom." (30) Ne elhamarkodott erőszak vezesse azonban az elöljárót, hanem a bölcs megfontoltság. Ez az Ür Lelkével s a tanács ajándékával telített szívek mélyéből tör elő. Jézus, Sírák Fia köti lelkünkre: „Semmit se cselekedj megfontolás nélkül, akkor nem kell a tett után bánkódnod." (31) Az Ür Krisztus pedig súlyos szavakkal figyelmeztet : „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, kik énbennem hisznek, jobb volna annak, hogyha malomkövet kötnének nyakára és a tenger mélységébe merítenék." (32) Ennek értelmében az, aki életével a szerzetesruha ellenére is inkább botrányára, mintsem épülésére van az egyszerű lelkeknek, sokkal jobban jár, ha a közösségből kizárva egyedül szenvedi el az Ítéletet, mintsem miatta gyalázzák az egész szerzetescsaládot. 11 A drágakövek harmadik sora azokra a feladatokra vonatkozik, amelyekről az előljáró intézkedik. E kötelességek némelyike a közjó érdekében azt kívánja, hogy teljesítésüket má-