Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

sokra ruházza, viszont néhány más feladatnak az ő vállátt kell terhelnie. Vannak ismét tisztségek, amelyeket a lehetőség szerint utasítson vissza, tartson távol magától. Tekintse Krisztus példáját, aki egyes dolgok gondozását tanítványaira bízta, pl. Júdásra a pénzes erszényt, magának pedig megtartotta az igehirdetés és a gyógyítás feladatát, Amidőn arra kérték, hogy a testvérek között ossza meg az örökséget, így válaszolt: „Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek ?" (33) 12 Ha a külsőt érintő és ideiglenes élvezeti cikkek megszerzését a saját ügyének tekinti, nem lesz ideje a belsőt érdeklő és értékesebb kívánalmak felkarolására. A szétszórt lelkű előljáró szeme ritkán veszi észre az üdvösségre előnyösebb lelki eszközöket. Mózest így oktatta az ur : „Te azokban légy a nép szolgálatára, amik az Istent illetik. így könnyebb lesz néked, mert megoszthatod mással a terhet", (34) t. i. másra bízod a kisebb jelentőségűeket. Hasonlóképen vélekedtek az apostolok is : „Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét." (35) Ha nem talál az ideiglenes célú ügyek vezetésére más megbízható egyént, inkább szenvedjen abban kisebb-nagyobb kárt, mintsem előljáró létére foglalkozzék ilyenekkel. Legyen példája Krisztus, aki bár tudta, hogy Júdás tolvaj, mégis ráhagyta a külső javak gondozását. „Tolvaj volt és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztá," (36) Ez elsősorban azoknak szól, akik hamarább találnak a lelkek ápolására alkalmas vezetőt, mint földi ügyeikhez talpraesett intézőt. Pedig hasonlíthatatlanul nagyobb kárt jelent a lelkek