Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

említenünk négy alkalmat, ahol éber óvatossággal kell őrt állania. Az Exodus 23. fejezetében parancsot találunk az Úrnak szolgájáról. Ha a főpap a szentélybe lép istentiszteletre, akkor a többi díszöltözeten kívül viselje keblén az „ítélet tudakolóját" is. Az pedig „drágaköveket — tartalmazzon — négy rendben." Egy-egy rend három aranyba foglalt értékes drágakövet csillogtasson. főpap a szentélybe lép, hogy szolgáljon az Úrnak, az előljáró viszont azért vállalja a lelkek gondozását, hogy üdvösségre — vezetésük árán a legkedvesebb ajándékokat áldozza az Úrnak. Nincs Isten előtt kedvesebb áldozati ajándék, mint a lelkekért való buzgólkodás. Az elöljáró tehát más nemes erényen kívül még négy kötelességre ügyeljen. Először is törődjék a rábízottak helyes kormányzásával, hogy a jók előrehaladjanak. Másodszor értenie kell ahhoz, hogyan javítsa és emelje fel az elesetteket s ingadozókat. Harmadszor ügyesen kell intéznie sokfelé ágazó hivatalos tevékenységét. S végül negyedszer ismernie kell az alkalmas módot, hogy e közben hogyan viselkedjék, miként vigyázzon magára. E négy feladat mindegyike egyenként még három-három „drágakövet" tartalmaz magában. 4 Az állapotbeli kötelességek céltudatos betöltése megköveteli, hogy az elöljáró alaposan ismerje meg mindenegyes alattvalójának erkölcsi magatartását, lelkiismeretességét s jellemerejét. Csak ennek a szemmeltartásával oszthatja meg közöttük a szerzetesi fegyelem terhét, ha egyúttal lelki javukat is szolgálni óhajtja. Nem tehet mindenki egyformán mindent: „kinek-kinek saját ajándéka van Isten-