Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

tői, még pedig az egyiknek így, a másiknak meg amúgy." (13) Az ószövetségi papság is megosztotta a munkát : „Áron és fiai menjenek be (t. i. a szentélybe), ők rendeljék el kinekkinek teendőit s ők osszák el, kinek mit kell vinnie." (14) „Áron és fiai" a nagyobb és kisebb hatáskörű elöljárókat jelentik. „Be kell Iépniök", azaz meg kell ismerniök alattvalóik lelkiképességeit s ennek megfelelően tűzzék ki mindegyikük számára a szerzetesi életforma valamelyik feladatát. Vegyék tekintetbe a fegyelem hármas módozatát, amely az említett négy gyöngyfűzér első sorában levő „három drágakövet" jelenti. 5 A fegyelem első mozzanata olyan követelmények teljesítésében áll, amelyek az egyén fogadalmának értelmében az örök üdvösségre szükségesek. Ezek úgy fűződnek a rendhez és a szerzetszabályhoz, hogy vakmerő áthágásuk halálos bűnre vezet. A parancsnak való engedelmesség, az önkéntes szegénység a szűzies tisztaság s minden kötelező előírás annyira törvényerejű, hogy még az elöljárói fölmentésnek sincs ott helye, mert mindaz éppen őt is kötelezi. Ébren vigyázzon tehát minderre, példaadóan éljen azok keretében maga is, azonkívül törekedjék arra, hogy mindenki odaadásssal teljesítse azokat. A tusakodókat kényszerítse a szabályok megtartására. Amennyire rajta áll, a világért se egyezzék bele, hogy valaki vétsen ellenük, mégha emiatt reá és testvéreire üldözés vagy nyomorúság is szakadna. Adja föl a kérdést Szent Pállal : „Ki szakít el minket Krisztus szeretetétől ? nyomorúság vagy szorongatás ? éhség, mezítelenség, veszedelem vagy üldözés vagy kard?" (15)