Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

III. FEJEZET. Az elöljáró második szárnya: A könyörületesség

gyakorlatokra. A kapott kegyelem még nem arányos azzal a tevékenységgel, amit tehetségükön felül rájuk kényszerítettek. így még a megszerzett erőkészleteMs kicsavarjuk kezükből. Szent Pál szavai : „Úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, oly módon, amint a dajka ápolgatja gyermekét." (18) Mintha azt mondanák: Mint a jó dajka a gyermekhez, oly alázatos és szíves kedvességgel fordulok hozzátok, oly leereszkedő jósággal ápollak benneteket gyöngeségetekben és tehetetlenségetekben. Ezzel szemben a kemény szívű és részvétlen lelkű pásztorokat így korholja az Ur: „A gyengét nem erősítettétek, a beteget meg nem gyógyítottátok, a sebesültet nem kötözgettétek, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek. Hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk." (19) Szent Bernát pedig így buzdítja rendjének elöljáróit : „Tudjátok meg, hogy alattvalóitok anyjának és nem urainak kell lennetek; arra törekedjetek, hogy szeressenek inkább titeket, mintsem féljenek. Ha néha napján szigorúságra van szükségtek, legyen az atyai s ne zsarnokra emlékeztessen. Úgy gyámolítsátok, mint az anya, úgy intsetek, mint az édesapa. Legyetek szelídek, tegyétek félre a heveskedést, akasszátok szögre a virgácsot, nyissátok meg kebleteket, tejjel bővelkedjék, ne pedig a duzzadó kevélység dagassza. Miért rakjátok még saját igátokat is azok vállára, kiknek terhét magatoknak kellene hordoznotok." (20) így int a Szentírás szava is : „ Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt s vidd el őket arra a földre, amelyről megesküdtél atyáiknak." (21)