Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

IV. FEJEZET. A HARMADIK SZÁRNY: A TÜRELEM. 1 Az egyházi hivatalt betöltő szeráf harmadik szárnya a türelem és a kitartó nagylelkűség. Amint a ház teteje fölfogja felületén a porfelhőket, a záporesőket és a szelek viharait, hogy megvédje a hajlékot tisztán és ragyogón, épugy az elöljáróknak is el kell viselniök a viszontagságok özönét, ha alattvalóikat vissza akarják rántani a bűn sodrától. A tyúkanyó sem tesz máskép, amikor szembeszáll csibéiért a karvallyal. 2 Három jellegzetes esetben van különösen nagy szükség a türelem erényére. Itt van mindjárt a sokfelé ágazó munka, s az itt is, ott is felmerülő elintézni való. Azon jár folyton az esze, hogy mikép tartson rendet szerzetescsaládjának lelki ügyeiben, hogyan szerezze meg a mindennapi kenyeret. Érthető, hogy az apostolok híveiknek nemcsak lelki üdvösségéről gondoskodtak, hanem szorgalmazták a szegények földi megélhetését is. Szent Pál tanúságot tesz erről : „Jakab és Kéfás és János baráti jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokért, ők pedig a körülmetéltekért — t. i. az evangélium hirdetése miatt — csakhogy a szegényekről emlékezzünk meg, amit gondom is volt megcselekedni." (1). Hasonlóan tett az Ur, amidőn a pusztában kenyérrel 3*