Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

drb. "— Egyht. Eml. IV. 374.1 A püspökség javai tehát már ekkor seculiairisálva voltak, nem azonban még iaz egyéb egyházi javak. Miután I. Ferdinánd király, 1551-ben, látvette Erdélyben az uralkodást, egy darabig még ö is világi célokra kezelte az erdélyi püspökség javait. (Egyht. Eml. IV. 81., 104., 105,, 153.), de már 1553-ban kinevezte erdélyi püspöknek Bornemissza Pált és nieki a püspöki javakat átadta. (Prim, levélt. Arch. Vet. Eccl. fasc. XIII. n. 85.) 1556-ban Ferdinánd király uraim a Erdélyben megszűnt. IJjra Izabella királynéé lett a hatalom -az országban. Az 1556. novemberi kolozsvári országgyűlésen a rendek a királyné elé terjeszitetfték a, valamennyi egyházi birtoknak, tehát a püspökiekén kivül a káptalani és szerzetesi javaknak is, saecularisatio járói szóló törvénycikket, mely szerint az emiitett javak jövedelmét egyházi és iskolai célokra — természetesen protestánsokra — kellett volna fordítani. (A rendek szándéka világosan ki van fejezve, az 1556. áprilisi kolozsvári országgyűlés végzésében. Szilágyi: i. h. I. 577.) A királyné azonban először is nem tette magáévá a rendeknek azt a szándékát., hogy ha elvennék az egyházi javaikat, egyházi és iskolai célokra szolgáljanak', azt akarta ugyanis, hogy az eml'ített esetben a szóban forgó javak jövedelme az övé legyen, -— másodszor: a királyné <a saecularisatio kérdésében egyálitaMban nem döntött még 1556-ban. (Szilágyi: i. h. II. 9—11-ig. — Fejér: i. h. 43. drb. — Jakab Elek: Erdély e gyh íz tör ténelméh e z. T. Tár. 1867. 3. és köv.) A rendek megnyugodtak a királyné akaratán. Megjegyzendő, hogy a valóságban a kathoiikus Egyháztól javiait mindjárt Ferdinánd király uralmának (megszűnésekor — 1556. ápr. előtt — elvették. (Ld. a királyné határozatát: Szilágyi és Fejér: i. h.) Az 1558. jan. kolozsvári országgyűlés azután az 'eflegendő jövedelem nélkül szűkölködő királynénak újra tanácsolta a saecularisatiot, melyet a királyné ekkor már valóban jogilag is végrehajtott, úgy, hogy ekkor Erdélyben az egész kajtholikus egyházi mgyon jogilag (lucus a non lucendo) is a fejedelemé (a kincstáré) 'lett, -aki részben magának tartotta meg, részben magányosoknak adományozta el. Az 1558-iki országgyűlés a lelkészkedő papságtól — a szászttói is — elvette a dézsmániak egy részét. (Szilágyi: i. h. II. 28-, 29. — Jakab Elek: i. h. — Zsilinszky: i. h. I. 90,„ 91.) 1558-ban tehát minden kathoiikus káptalan és szerzetesi (birtokosszerzetesi, nem ferencrendi) monostor megszűnt Erdélyben és ia hozzá kapcsolt részekben, kivéve a váradi káptalant, mely még 1557-ben és azután fennállt és természetesen a Sziékelyföldön a ferencrendiek házait (Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban. Második kiadás. 1915, 126.), jobban mondm, ha a h á z-on rendháziait értünk, háziá-t, mert ez időben a ferencrendieknek Erdélyben már csak egy rendházuk), conventjük volt: a csiki, ezenkívül, amerre pastoráltak, nem rendházaikban, hanem a parochiákon laktiak. Megszűnt tehát, a többi között, 1556-ban a gyulafehérvári káptalan, melyről az 1557-iki júniusi (tordai országgyűlés kimondta, hogy nem kell többé felállítani (Szilágyi: i. h. II. 11.) és a kolozsmonostori bencés apátság (U. o. 20. — Katona: Hist. Crit. XXII. 498.), úgy, hogy Kolozsváry János, domonkosrendi, kit I. Ferdinánd király kolozsmonostori apátnak nevezett ki, (Péterfy S. Cone. II. 9. és köv.) és ki, mint csanádi választott püspök, a trient! zsinaton a magyar papságnak egyik képviselője volt és 1562. nov. 14-én Trienitben is halft meg, (Fraknói: A magyar főpapok a trienti zsinaton. 1863. 9., 10., 125-, 136., 137.), 1556-iban elvesztette apáti javadalmát. (Fabritius: Oklevelek a magyarországi reformatio korából. T. Tár. 1861. 685. — Erdélyi Schern. 1840. 6. — Csomor Lajos: A kolozsmonostori bencés apátság és birtokai. 1911.) Szent jobbon az apátság a pálosok kezén volt, kiket 1556 után Telegdy Miklós legyilkoltatott. (Karácsonyi János: i. h. 126. M. S. A szentjobbi apátság megszűnése. .Századok. 1887. 838.) A fent említett 1557. júniusi tordai országgyűlés .a váradi káptalant ideiglenesen még meghagyta. E káptalan csak 1565-ben, az ez évi márciusi országgyűlés határozata következtében szűnt meg. YSzilágyi: i. h. II. 252.,, Bunyitay Vince: Váradi Schematismus. 1896. 20., Karácsonyi: i. h. 136.) A káptalan levéltárát 2 papra és 2 világi egyénre bizták. (Szilágyi: i. h. u. o.) Váradon Szent László király maradványait széjjelhányták. Karácsonyi : i. h. u. o.) Hogy a váradi kanonokokat legyilkolták, nem felel meg a történelmi valóságnak.