Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

nein dologkerülés és maguknak, mint henyéknek és naplopóknak, a dolgozók állal való eltartása, nem ezt rendelte Szent Ferenc és hogy is rendelhette volna ő, annak a Krisztus Jézusnak a tanítványa, aki 30 éves koráig nöhéz testi, azután meg három évig nehéz szellemi munkával, tanítással kereste meg a mindennapi Ikenyerét, hanem: becsületes, verítékes munka és érte — minimális bér: ez volt Szent Ferenc regulája. Szó sincs róla, tehát, hogy Szent Ferenc azért nem akarhatta, hogy az ő reguláját az egész világ elfogadja, mert akkor nem lehettek volna, akiktől az ő dologtalan tanítványai kéregessenek, akik értük, helyettük dolgozzanak. Szent Ferenc tanítványai senkire sem szorultak, hogy rajta élősködjenek, megéltek ők a maguk két keze munkája után és ha az egész világ utánuík indul, csak az történik, hogy az egész világban nincs más, m'int csak dolgozó, mint csak a Szeráfi Atya fiaival együtt, versenyt szorgalmatoskodó ember. i A földi javakról lemondani, arra törekedni, hogy belőlük mentől kevesebbel érjük be, hogy mentől kevesebb anyagi élvezetünk, kényelmünk, jólétünk legyen, aszkélaság, magunk megtagadása: ez volt Krisztus nyomán Szent Ferenc elve, szelleme. Dehogy fogadta ezt el a világ. Annak mindég más szellem kellett, mint Szent Ferencé. Hogy az ólkor más úton járt, mint Assisi Szentje, az természetes, mert hisz az ókor Krisztus Dicsőséges Szegényének az útjáról még halavány sejtelemmel sem bírhatott. Az ókor nem hódolhatott másnak, mint « világ szelleméneik, benne nem történhetett más, mint hogy népeken, nemzeteken, átokká vált a világ szelleme. Mert, hogy átokká vált rajtuik, tudjuk a történelemiből. Hogy csak Rómáról szóljunk, M o m m sen Tivadar nagy római története nem más, mint annak a főgondolatnak a paraphrasisa, hogy Róma szabadsága a mérhetetlen önzés, vagyonhajhászás, vagyonhalmozás miatt veszett el. A kapitalizmus túltengése, a szívtelen, kíméletlen 'kiszipolyozás, kizsákmányolás, a kis existentiálk kegyetlen letörése, elpusztítása, a kis vagyonúknak a nagyokba való mohó felszívása megteremtette a proletariátust. Utóbb már alig! volt más, mint csak dúsgazdagok és nyomorgók. És a proletárok, az elesettek nagy tömegéből a hadvezérek megteremthették a mindenre felhasználható soldatescát, és azután a soldatesca segitségével a hadvezérek császároknak tehették megi magukat és a császárok! hihetetlen szolgaságba sülyesztetíék a nemzetet. Amikor pedig a méltóságától és vele együtt erkölesétől megfosztott nemzet végképp elernyedt, elérkezhetett, szükségképp elérkezett az idegen ihódítás. így uralkodott az ókor társadalmán a világ szelleme és így boszülta meg magát rajta. í is dolgozzanak. Akik pedig nem tudnának dolgozni, tanuljanak meg, nem a munka bérének kívánságáért, hanem a jó példa adásáért és .a tuinyasájg elkerüléseért. — Testamentum. Opuscoli. p. 108. — A franciskánusok a kolduláshoz, — az Ur terített asztalához — csak akkor folyamodhattak, ha szorgos utánjárásuk dacára sem élhettek meg.. —• Fioretti. Fráter Egyed élete. III. és V. fej. — Kaposi, Fioretti XXIII. és XXIV. lap.