Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

De a közép- és újkor sem hajtott fejet Szent Ferenc szellemének és ebbeli mulasztásáért ennek a két kornak is keservesen meg kellett bűnhődnie. A középkorban Szent Ferenc fellépte után csakúgy folytak a dolgok tovább, mint annak előtte. Ha akár a maigiyar, akár más európai nemzetnek középkori történetét tanulmányozzuk, látjuk, hogy a középkor története szakadatlan harc a vagyonért és a rajta alapuló hatalomért. Ebben a harc£an marcangolták egymást szüntelenül az emberek. Hogy ezt a harcot vívhassák, állítottak a fejedelmek ellen annyi trónkövetelőt. Ennek a harcnak a folyamán szaggattak szét napról-napra a legünnepélyesebb szerződéseket, tiporták sárba a legszentebb esikiiket, támadtak egymás ellen az édes testvérek, a szülők és a gyermekek, a férjék' és a feleségek. Mindent feláfldoztak az uraikodhatásért, a birtok és a vele járó dicsőség, fény, befolyás növeléséért: barátsájgot, Ihűséget, legbensőbb családi (kötelékeket. A jog és a törvény uralma csak papiroson volt meg, a valóságban a nagyok önkénye, erőszakossága, rablása, fosztogatása érvényesült és mindenkinek csak annyi joga volt, amennyit a maga kardjával vagy kaszájával tudott biztosítani magának. A nép — a jobbágyság és a zsellérség — a békében is el völt nyomva, ki volt zsákmányolva a végletekig-, de ezenkívül a hatalmasok egymás ellen való folytonos harcának, háborúskodásának az árát is ő fizette meg, mert a hatalmasok azzal ártottak egymásnak, hogy egymás vagyonát pusztították, tehát főképp egymás jobbágyait fosztogatták, gyilkolták. Ezért tört ki Európa országaiban annyi paraszt-, jobbágy-lázadás, melynek valamennyinek azonban csak az lett a haszna, hogy véresen leverték őket és utánuk még csak rettenetesebb lett a jobbágyok sorsa. Természetes, hogy az ilyen viszonyok már magukban hordták a büntetésüket is. Természetes, hogy afelett a kor felett, melyből annyi jajszó hallatszik felénk, melyben annyi erőszakosan kiontott vér kiáltott az égre, melyben a kultiura haladását, szélesebb körökre való kiterjedését a szívte'lenséjg, a gőg annyira megakasztotta, állandóan ott leBegielt a boldogtalanság fekete felhője és még azok is, kiknek az önzésből, az erkölcstelenségből hasznuk lehetett volna, nem azt érték el véle, amit akartak: életük szebbé, nyugalmasabbá levését, hanem ennek az ellenkezőjét: a szenvedést. De hát hagyjuk ezeket az általánosságokat, melyeknek, azokra nézve, (kik nem nagyon jártasak a történelemben, igazán meggyőző erejük talán csak úgy volna, ha sok-sok részletes adatot idéznénk bebizonyításukra, amit meglehetnénk ugyan, de amire jelenleg nincs terünk, — mutassunk most reá, hogy csak hazánkról szóljunk, csupán egy nagy, közismert konkrét tényre: a féktelen önzés, a vagyonra és-^a hatalomra való telhetetlen vágyás okozták, hogy a magyar főurak csak a maguk hasznával, csak egymás ellen való harcukkal törődtek, de nem a közzel, a hazával is és hogy Magyarország végre eljutott a mohácsi vészig. i A középkor tehát nem fogadta el Szent Ferenc szellemét s hogy váljon