Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek

közül igen sokon nem csak egy-két, hanem 10—20—30, sőt még több soros siaíjátkezü latin vagy német írását is ott olvashatjuk III. Károlynak vagy az ő léány|álnak. Hogy II. József miként dolgozott, kormányozott, köztudomásu. De térjünk vissza tárgyunkhoz. Több, mint másfél év múlva meglett végre a királyi döntés a választások rendszerének ügyéiben és e döntés az alternatio, a felváltva, a különböző nemzetiségekből] valló válalsztásj elvének, más szóval: ia német álláspontnak kedvezett. Azért mondjuk ez

|t az utóbbit, mert az imént közölt adatainkból is megtetszik, hogy a marianusok közt támadt harc nem volt egyéb, mint a miaigyar és a német párt harca, de meg ebbeli (felfogásunkáit megerősíti az is, amit alább, a Clarissák történetében, az ő pesti házukat illetően olvashatunk. A primás, a helytartótanács és a cancellaria laiz alternatio ellen, tehát a magyar (álláspont mellett voltak, a miniszteri conferentia azonban az alternatio, tehát a német álláspont mellett fogott pártot, és a király a conferentia véldményét fogadta el. Tévednénk, ha latzt hinnők, hogy a királynak 1735-iki, döntésével a manianusok vitája véget ért. Éppenséggel nem ért véget. Hiába rendelte el III. Károly, hogy most mláír mindenki nyugodjék m!eg az ő határozatán, hiába fenyegette meg az ellene zavart t á m a s z t ókat (túrba,

s iterum movealt), a magyarok csiak nem akartak az alternatió-ib'a beletörődni, sőt a választások üigyét még az országgyűlés elé is vitték. Az 1741:33. t.-c.-ben ezt olvassuk: „A Szent Ferenc reformált kisebbjei rendjének Mária tartományában való váltakozás megszüntetésének ügyében"

1 (circa toliendam item in Mariana ordinis minorum S. Francisei reformatorum provincia alternationem) „kegyelmesen határozta ő királyi' felsége, hogy a nevezett szerzetesrend főnökeit magukat kegyesen meghalÜgatandja és további rendelkezéseit aszerint teendi meg". Későbbi országgyűléseken nem találjuk nyomát, hogy a marianusoknak itt ismertetett ügye szerepelt volna. Miként dőlt el véglegesen, egyelőre nincs róla adatunk. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ennek az alternativus választási ügynek a története is mily pompás belepillantást enged a régi Habsburg-kormányzat rendszerébe. Némi alkotmányos formák megőrzése mellett Magyarország igazában osztrák központi kormányzás alatt állt. (A ministeri conferentia! a titkos tanács!) Hogy már Mária Terézia alatt is mennyire volt josephinismus, mutatja pl. a következő két rendelet: 1774 aug. 8-ikán a királynő e'lrendelte, hogy mivel tudomással akar bírni azokról a taxákról, melyeket mind Rómában, mind Magyarországon az apostoli kegyelmek expeditiojáért fizetni szoktak, róluk a püspökök, a Dataria Romana Taxáinak részletes feltüntetésével együtt, jelentést küldjenek fel. Ugyancsak 1774 aug. 8-ikán kelt a királynőnek az a rendelete, mely szerint jelentést kellett eléje terjeszteni a fogadott processiokról és a kegyhelyekre, a csodatévő képekhez való búcsújárásokról, hogy azután a királynő