Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
láthassa, vajjoni továbbra is megengedheti-, megerősítheti-, avagy megváltoztassa-, vagy eltörölje-e őket? 129 7 Az utóbbi rendelet a dolog természeténél fogva nagyon közelről érdekelte a ferencrendieket is. * A ferencrendieknek a plébániákról való eltávolítása. Mikor a kalocsai főegyházmegyének és a pécsi egyházmegyének egész területe, a zágrábi egyházmegyének pedig egy nagy része a török uralom alól felszabadult, immár akadtak ifjak, kik a vésztől mentessé vált vidékeken kedvet éreztek a világi paposkodásra, és az illető főpásztorok, kik közül a kalocsai érseknek és a pécsi püspöknek maguk az elődei is távolmaradtak a török hódítás idején egyházmegyéiktől, immár megkezdhették a világi papság szervezését, nevellését (a zágrábi püspök nagyobb mértékben, mint eddig), valamint megkezdhették azoknak a ferencrendieknek, kiknek elődei a török világban oly roppant nehéz viszonyok közt gondozták a hiveket, a plébániákról való eltávolítását is, hogy helyükbe világi papokat tehessenek. Ennek, a ferenceseket a plébániákról eltávolító műveletnek a főakarója, irányítója Mária Terézia királynő volt, kit mindenben a centralisatio és a germanisatio szempontja vezérelt és ki nagyon jól megérezte, hogy erre vonatkozó szándékának megvalósításában jobban számíthat a világi papok segítségére, mint a franciskánusokéra, mert a világi papok mégis csak engedelmesebb eszközök az ő (a királynő) hű munkatársainak, az érsekeknek és a püspököknek kezében, mint a ferencesek, kik szerzetesi állásuknál fogva, bizonyos függetlenséget élveztek a püspököktől. Hogy az illető főpásztorok örömmel teljesítették a királynőnek a í'erencrendiekre nézve nyilvánított akaratát, könnyen érthető, sőt pl. Patachich Gábor gróf, kalocsai érsek, meg is előzte a maga, a franciskánusokra vonatkozó kedvetlen érzésévell, a királynő ellenszenvét az atyák plébánoskodása iránt, a többi főpásztor meg, mikor ez az ellenszenv már megvolt, nagyban szította azt és annyira ment a franciskánus plébánosok ellen való buzgóságában, hogy a királynőnek kelllett azt mérsékelnie. A legcsunyább pedig a ferencesek ellen való hadakozásban az volt» hogy a megszólás és a rágalmazás fegyVerei is szerepeltek benne. A rud legjobban a török világban annyit szenvedett és helyét oly dicsőén megállt bosnyák rendtartományra járt reá, mert az ő tagjai kezeltek legtöbb plébániát. Van egy jegyzék, melyben 63 olyan, pécs-egyházmegyei plébánia van felsorolva, melyet a XVIII. és részben még a XIX. században is kíilömböző 129 7 Az 1779. dec. 27-iki, a diakovári püspökhöz intézett rendeletek. A M. N. Múzeum könyvtárának idézett .gyűjteményében.
