Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek

Űj rendházak alapítása. Az 1715 : 102. tc. kimondta, hogy ,,mostantól jövőre bármiféle szerzetesek társházait és kolostorait az ország szüksége és ai királyi felség jóságos engedelme nélkül szaporítani nem szabad". Ne higyjiik azonban, hogy 1715 ellőtt Magyarországon a szerzetesek házainak alapítása a király közben jötte nélkül történt, mert miár a XVI. szászad előtt kevés kivétellel, iá XVI. század óta pedig, mondhatjuk, kivételi nélkül úgy

1 volt, hogy a szerzetesek háziait vagy maga a király alapította, vagy ha magánosok alapították őket, alapításukat a király megerősítette. Az utólagos mjegerősítés tehát (magánaíápítás esetén) már 1715 előtt is régi dolog volt. Más szerzetesekről nem szólván, mint a helyek történetében láthattuk, .a ferenerendiek házának maga a király volt az alapítója. 1644-ben, jobban mondva: 1657-ben Kaproncán (az építés itt minden bizonnyali a király intézkedésére történt), 1650-ben Kassán (a régi (hely visszaadása, — 1650 után is még királyi intézkedések a templomra és a conventre nézve), 1662-ben Nagybányáin (itt iá király a régi' Szent Miklós templomot és a hozzátartozó javadalmait a minoritáknak adatta át), 1671-ben Bártfán (hol a király az ágostonrendiek), ugyancsak 1671-ben Eperjesen (hol a király a karmeliták régi templomát és kolostorát adatta át a salvatorianusoknak) és 1674-ben Bazinban (hol a kapucinusok a lutheránusok templomát kapták meg a királytól). Mint valamely alattvalója által a ferenerendiek részére tett alapításnak utólagos jóváhagyója szerepelt a király pl. 1627-ben á szlavóniabeli Kőrösön. (Ld. a helyek történetében a zágrábi püspök körösi alapításának jóváhagyását.) Ami azt illeti, hogy ha valaki valamely szerzet részére rendházat akart alapítani, szándéka megvalósításához előre ki kellett kérnie a király engedelmét, erről 1715 előtt nem volt szó, már csak azért sem, mert hisz maga a király volt az, ki óhajtotta, hogy alattvalói mentől több rendházat alapítsanak. Bizonyítja ezit főképp a jezsuiták házai alapításának története. 1715-ben azután a király törvényben kimondatta, hogy az ő előzetes engedelme nélkül rendházakat nem szabad alapítani. Történt ez azért, mert már uralkodni kezdtek annak az új álliamtannak az ellvei, mely szerint az alattvalók anyagi erejét, teherbírását mentől nagyobb mértékben ki kell használni az állam céljaira s mely szerint tehát koldulószerzetes-házak alapítását a miniszterek és az uralkodók már nem tartották annyira kívánatos dolognak, mint amilyennek a múltban tartották. Igen, az államok sorsának intézői annak a nézetnek kezdtek hódolni, hogy a koldulószerzetesek az 25»