Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
nunk kell, mi minden történt Kassán az alatt az idő alatt, míg Szent Ferenc fiai onnan távol voltak. 1559-ben Peihő János lett kassai prédikátor. A „tiszta és őszinte'* (púra et sincera) evangéliumi tanítás hirdetése végett jött Kassára. A tanácstól nyert utasítása szerint mindenben a tanácsnak kellett engedelmeskednie és meg kellett tartania a kathólikus szertartásokat, nevezetesen a fülhegyónást, a mise formáját és a nép előtt a latin nyelvet is. 77 6 Ez mutatja, hogy Kassán (csak úgy, mint másfelé is, ld. amit az imént fent általában a protestánsokról mondtunk, és ld. fent, a Bártfá-nál mondottakat), 1540 után is megtartottak még valamit a kathólikus külsőségekből. Viszont a Pethö prédikátornak adott utasítás senkit se tévesszen meg, úgy hogy azt higyje: Kassán 1559-ben a katholicismus szempontjából minden rendben volt, — ott a katholicismust nem is törölték el. Kassán lutheránusok voltak az emberek a szó teljes értelmében, ha Pethö János azt az utasítást kapta is, amelyet kapott, amint hogy ma sem katholikusok azok a külföldi és hazai némely lutheránus egyházközségeik, melyekben még ma is van fülbegyónás és „mise"'. Maga a fülbeglyónás még nem jelent katholicismust, szintúgy a mise formája és a latin nyelv a nép előtt sem. A kathólikus szertartások általában el voltak törölve, csak e g y-k é t dolgot tartottak meg belőle és amit megtartottak, az sem volt egyéb (aszerint* ahogy megtartották) puszta, belső tartalom nélküli formaságnál, az sem volt már kathólikus, hanem tökéletesen lutheránus szertartás. (A lutheránus mise nem egy a kathólikus misével.) Éppen ezért nevezi egyik legkiválóbb magyar történetírónk a Pethőnek adott utasítást a katholicismus szempontjából s z e m f é n y V e s z t é s-nek, mely csak arra volt szánva, hogy a, még mindég a kathólikus hagyományokon csüggő népet abba a hitbe ringassa, hogy hiszen tulajdoniképpen semmi újítás sem történt, minden úgy maradt, mint régen volt. A katholicismus szempontjából a fülbeglyónás, a mise formája és a latin nyelv a nép előtt semmit sem jelentett, hanem a lutheranismus szempontjából igenis nagyon sokat jelentett (és ez a lényeg),, hogy Pethö a tiszta és őszinte evangéliumi tant hirdette és mindenben engedelmeskedni tartozott a tanácsnak (nem az Anyaszentegyháznék, a pápának és a püspököknek). 1560-ban Huszár Gál jött Kassára prédikátornak. Neki is azt adták utasításban, hogy „fehér ruhában kereszteljen, a szokás szerint." 77 7 I. Ferdinánd király még 1560-ban elfogatta Huszár Gált és megparancsolta, hogy vigyék Egerbe a püspök elé, de ebből semmi sem lett, mert a kassai nép és a katonaság Huszárt kiszabadította fogságából és Huszár Debrecenbe menekült. 77 8 Azt sem szabad hallgatással mellőz77 6 Sörös Pongrác: A reformáció egy szemfényvesztése. Kath. Szemle. 1898. 98. 77 7 Ifj. Kemény Lajos : Kassa város levéltárából. T. Tár. 1889. — Sörös. á. h. 77 8 Katona: H. C. XXIII. 366., 374. és köv. — Fejér: Codicililus. 53. d. 89„ 90. lap. — Verancsics Antal Összes munkái, y III. köt, 190., 197., 200.,, 206., 207* 213.^ 217., 221„ 237., 249. — Zsilinszky: stb. i. b. 55. és köv. — Fraknói: Huszár Gál Övárt,.
