Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
ben fogságban sínylődő Dévay érdekébert a királly tanácsosainál közbenjárlak. A királynak 1533-ban, imikor Dévay Bécsbőll megszokott, az volt a gyanúja, hogy a szökés a kassaiak segítségével történt. 76 0 (De hiszen, a király tanácsosai között is voltak lutheránusok, ha ugyan javukrésze nem volt lutheránus.) Ilyen előzmények után érkezett ©1 az 1540 körüli idő, amikor t. i. nem csak az erdélyi szász földön, hanem az alsó- és a felsőmagyarországi városokban is megszüntették a kathólikus külsőségieket. Akikben nagyon buzgott az újítás kedve, papoknak és világiaknak egyaránt, eddig kelllett várniok ezzel a nagy (lépéssel. Mert hogy nagy volt, ki tagadhatná? Gondoljuk csak el, ami ezekkél a szavakkal van kifejezve: a kathólikus szertartás eltörlése és helyébe a protestánsnak tevése. Gondoljuk csak el, ha ez ma mi körülöttünk történnék. Hány, a szívben legmélyebben gyökeredző érzésnek kellene szétszakadnia. Hány s zenitnél szentebb emlékezést, mely a léleknek legdrágább kincse, legfőbb tartalma, kellene eltemetni. Tulajdoniképpen az egész lelket. De hát lehetne-e? ... Ezért oly nehéz, oly gyűlöletes az újítás. Ezért buknak meg oly könnyen az újítók. Ezért oly könnyűek az éllenreformatiok, az ellenforradalmak. Igen, a nagy lépéssel várni kellett mintegy^ 1540-ig, még pedig főképp, sőt egyedüli a nép miatt. Mert hiszen, hogy a király rendeleteire semmit sem kell adni, hogy á királytól nem kell félni, ezt nagyon jól megtanulták az emberek már II. Ulászló és II. Lajos idejében, akkor, amikor még nem is volt két király és foílytonos polgárháború. Hanem a néptől tartani kellett, mert az szívósan ragaszkodott a kathólikus szokásokhoz, szertartásokhoz és az közel volt és esetleg rettenetesen éreztethette hatalmát, erejét a helyi hatóságokkal és a velük egy húron pendülő papokkal. A néppel tehát nagyon csínján kellett bánni. De végre, mintegy 1540-re, sikerüil/t a nép Mikét is valamennyire átformálni, a múlttól, apái, anyái örökségétől elhidegíteni. Viszont igaz az is, hogy valamint egyrészt már 1540 előtt is sok minden történt ezen a téren, ugy másrészt mé|g 1540-ben sem volt teljes a kathólikus szokások, szertartások kiküszöbölése. Még ezután is megtartottak egyet-mást belőlük. Hiába, mint mindjárt alább, éppen Kaissára nézve látni fogjuk, még 1540 után is számolni kellett bizonyos mértékben a nép conservativismusával, még ezután is fenn kellett tartani bizonyos átmeneti állapotot. És ugyanugy, mint a vároisokban, kellett eljárni a falvakon, vagy, mint akkor mondták, a birtokokon 4possessiones) is. A szegény jobbágynép, írjla a protestáns Révész Imre, mintegy tudta és akarata nélkül vezettetett át a reformatio mezejére és voltaképpen csak akkor kezdett eszmélkedni, midőn a képek, az oltárok, a misemondó ruhák, a latin nyélv és más effélék kezdtek eltűnni a templom78 0 Révész Imre: Dévay Bíró Mátyás. 31. — Fraknói: Adalékok Dévlay Bi^ró ^Mátyás élettörténeteihez. T, Tár. 1880. — V. ö. Zsilinszky ®tb. : A magyarhoni prot, egyh. tört. 57. — Karácsonyi János: Magyarorsz. egyiht. Más. kiad. 1915. 115.
