Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek

kijelölnie és e részben felhívta az 1647 : X. tc.-et. A király hivatkozása a törvényre a törvény szempontjából is teljesen jogos volt, mert az 1647-iki törvényből igenis határozottan folyt a helly kijelölésének kötelessége. Ámde itt is diistinguálnunk kell. Ha a kolostorokat a protestánsok vallásos célra tartották lefoglalva, a törvényi szerint nem a (kolostorokat (értsd hozzá mindig a kolostorokhoz tartozó templomokat is) volt szabad a katholikusok részére kijelölni, hanem valami más helyet kellett volna, — de persze a törvény érvénytelenségének alapján, a kolostorok átadása ez esetben is jogos volt. Ha meg a protestánsok a kolostorokat nem vallásos célokra tartották lefoglalva, akkor a kolostoroknak a katholikusok részére valóátadása, a kolostoroknak számukra való kijelölése a törvény szempontjából is jogos volt, mert ez esetben még a törvény szempontjából is a király jogos ura volt a kolostoroknak és földesúri jogánál fogva szabadon rendelkezett velük. A kathoiikus történetírók mindég hirdették, sőt legújabban protestánsok is irják, hogy a protestantizmus Magyarországon azért is elterjedt,, inert a világi urak a protestantizmus révén egyházi javakhoz akartak jutni.

36

6 Németországról, ahol a protestánssá lett rendek fejedelmi jogokat gyakoroltak, nem szólván, Magyarországra nézve mi ezt határozottan tagadjuk, mert tény, hogy a magyar világi urak nem hitték, hogy azért, mert protestánssá lesznek, egyházi javakat fognak bírhatni. Nem hitték ezt, mert nem hihették. A világiak ugyanis kétféleképpen jutottak egyházi vagyonhoz: egyszeiű rablás és beirás utján. Ami az elsőt illeti, az urak a mohácsi vész előtt is, mikor még katholikusok voltak, és a mohácsi vész után is, mikor már protestánssá lettek, sok egyházi vagyont raboltak. A rablott jószágot azonban mind a mohácsi vész előtt, mind utána csak úgy tarthatták meg, ha a királynak, vagy az illető egyházi javadalmasnak nem volt elegendő ereje azt tőlük visszavenni. Már most: a mohácsi vész után hihették-e az urak, hogy amit raboltak, azt a kathoiikus király és az egyháznagyok, feltéve, hogy elég erősek a visszavételre, inkább náluk fogják hagyni, ha ők (a rablók) protestánssá lesznek, mint ha katholikusok maradnak. Ezt persze nem hihették és nem is hitték. Ha meg a királly és az egyháznagyok gyengék voltak, akkor az * urak az egyházi vagyont megtarthatták vallásuk változtatása nélkül, mint katholikusok is, és ha más okuk nem volt a protestánssá levésre, a rablott jószág megtarthatása végett ugyancsak nem kellett protestánssá lenniökL see pi_. Pázmány Péter: Kalauz. III. könyv, VI. rész, 10. §. Idézi Szeitz Leo. (Névtelenül.) Magyar és Erdély-Országnak rövid ismérete, melly e két országnak mind világi, mind egyházi áilapotltyát szietm eleibe állitltya. Pesten. Lindauer János könyv-árosnál. 1791. 8r. XVI. és 299. szám és 5 számitl. lap. 174—176. — Zsilinszky stb. : A magyarhoni prot. egyh. tört. 1907. 47-