Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
Ami a beirást illeti, ez abban állt, hogy a király vagy valamely egyházi javadalmasa, valamely úrtól kölcsönvett pénz vagy valamely úr szolgálatai fejében arra az időre, míg az illető úrnak a kölcsönvett pénzt vissza nem fizethette vagy őt szolgálataiért pénzzel ki nem elégíthette, neki egyházi birtokot zálogul lekötött, zálogba adott, — 10.000, 20.000 stb. forintért, forint erejéig neki beírt, inscripsit. így jutottak püspökségi stb. javak világi urak kezébe, — egy, püspökséget sem „foglalt el", egybe sem „ült bele" valamely világi úr önkényesen, hanem mindég csak a királyi beírás útján lettek ezek vagy azok a püspökségi javak valamely úré, — és a királyok, egyháziak írtak be világiaknak apátsági, prépostsági és egyéb egyházi javakat is. Ehhez az egész dologhoz tehát a vallásnak semmi köze sem volt, amint hogy példás buzgóságú katholikus világi uraknak is voltak egyházi javak zálogba adva, beírva. — Mikor azután a kincstár állapota megengedte, a király az egyházi birtokot visszaváltotta a zálogtulajdonostól. Mivel azonban a kincstár rendesen szegény volt, legtöbbször egyháziak, kiket a király az illető javadalmakra kinevezett, a sajátjukból; váltották vissza az egyházi javakat, vagyis a zálogtulajdonos, ha az illető egyházi javadalmas neki a beirási (inscriptitia) összeget felajánlotta, a király parancsára, de meg a beirási oklevél (instíriptionalis) értelmében is köteles volt a beírt egyházi birtokot az Egyháznak, a javadalmasnak visszaadni. Köteles volt erre a zálogtulajdonos, akár protestáns, akár katholikus volt. És hát hihette-e, hogy ha protestánssá lesz, vagy az marad, a beírt birtokot — feltéve, hogy a beirási összeggel megkínálják — már nem lesz köteles az Egyház birtokába visszabocsátani? Sohasem hihette és nem is hitte, amint hogy természetesen protestáns uraktól is mindég visszavették a beírt javakat, ha kiváltásukra a királynak vagy az egyháziaknak elegendő pénzük volt. Forrásaink mindezekre nézve: az Országos Levéltárban a beirási ügyekre nézve felkutatott száz meg száz oklevéli. Azt is tagadjuk, hogy az urak és a városok azért lettek protestánssá, hogy a plébániai javakat elvehessék az egyháztól. Ezeket el sem vették, mert a protestáns lelkészek ellátásáról is gondoskodni kellett, ők sem élhettek a semmiből, továbbá: mint a történelmi források bizonyítják, az egész XVII. században vita folyt a katholikusok és a protestánsok között a plébániai és templomi javak, jövedelmek miatt, melyeket a protestánsok elvettek, lefogl/altak a protestáns lelkészek, a protestáns vallás számára. Tehát, ha azt olvassuk, hogy itt vagy ott elvették a katholikus plébánostól a földeket stb., ezt úgy keli érteni, hogy vagy mindjárt vagy hamarosan a protestáns lelkésznek adták. 36 7 36 7 Salamon Ferenc (Magyarország a török hódítás korában. 1&84. 123—126.) igen helyesen kifejti, hogy az egyházi vagyonnak elidegenítése és a vallás közt semmi összefüggés sem volt, mert a püspökségek és egyéb javadalmak birtokait a királyok honvédelmi célokra foglalták le. — Annak az elvnek, hogy az egyházi vagyon (püspök-
