Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
érvényességének szempontja. És ebből a szempontból azt kell mondanunk, hogy a kathólikus földesurak eljárása törvényes, jogos volt. A régi magyar alíkofariálny szerint ugyanis csak az a törvény volt érvényes, csalt az a törvény volt igazán törvény, melyhez az országnak minden rendje hozzájárult, már pedig az 1608. és az 1647-iki vallásügyi törvényeidhez az országnak első rendje: a főpapoké, nem hogy hozzájárult volna, hanem nekik a leghatározottabban ellentmondott. E törvények tehát nem voltak érvényesek, nem voltaik igazi törvények. És mivel az itt érintett szempont a fő, az egyedül irányadó döntő, az igazság az, hogy a kathólikus földesuraknak birtokaikon és a királynak a városokban való eljárása a vallás ügyének terén jogos, törvényes volt. Igenis, a khlÜy és a kathólikus földesurak 1608 és 1647 után is, csak úgy, mint ez évek előtt, jogosan es törvényesen hivatkozhattak a katholiiJkius egyház jogára és földesúri jogukra és jogosan, törvényesen cselekedhettek a vallás ügyének terén e jogok szerint. És a XVII. századbeli kathólikus földesuraknak XVI. századbeli protestáns apáik fölött meg volt az ia jogi fölényük, hogy a XVII. században a földesúri jognak a vallás ügyének terén való érvényesítését érvényes magyar törvény nem tiltotta, de a XVI. században földesúri jognak a nevezett téren való érvényesítését igenis érvényes magyar törvények tiltották. Röviden: a történelmi valóság az, hogy sem a XVI., sem a XVII. században nem törődtek a törvényekkel, hanem a vallás ügyének terén az igazában egyedül uralkodó jogelv, a földesúri jog volt. 1681-ben még törvénybe is iktatták a földesúri jognak a vallásügy terén való uralmát, igaz, hogy csak a katholikusok javára. Hogy 1661 után miként alakult a vallásügy, ennek ismertetése nem tartozik már jelen munkánk keretébe. 36 5 A Lőcsén, E'perjesen és Bártfán történtek (ld. a helyek történetében) a decennalis persecutio idejére tartoznak. Ami a király eljárásának jogosságát illeti, ha a régi kolostorokat a protestánsok vallási célra tartották lefogla/lva, a törvény szerint nem volt szabad a kolostorokat tőlük elvenni és a király jogtalanul hivatkozott földesúri jogára, de a törvény érvénytelenségének alapján igenis ebben az esetben is jogosan el lehetett a kolostorokat a protestánsoktól venni és a király, a törvénnyel nem törődve, jogosan hivatkozott földesúri jogára. Ha pedig a kolostorokat a protestánsok nem vallási céljra tartották lefoglalva, akkor a király még a törvény szerint is jogosan vette el a kolostorokat tőlük és még a törvény szerint is jogosan hivatkozott földesúri jogára. A király arra is hivatkozott, hogy a katholikusok részére helyet kell 36 5 Az itt érintett jogi felfogásnak bő előadását és igaz voltának tüzetes bebizonyítását, széles nyomtatott irodaiimi és kiadatlan levéltári anyag alapján, tartalmazza Pompéry Aurélnak kéziratban levő müve : A katholicizmus és a protestantizmus Magyarországon 1523—1791. I. köt. 1523—1681. — V. ö. Pompéry Aurél: A főpapok rendjének ellenmondása 1608-bian. Religio. 1917. 642. és köv.
