Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
II. FEJEZET. A ferencesek a török világban
pápa már 1530—1600. nevezeit ki a király nélkül főpásztorokaf és 1647-ben a belgrádit.) Ezért állítotlfca fel a belgrádi püspökséget (nem áillította fel, hanem csak megújította), 32 9 a belgrádi püspököt administraitornak rendelvén 5 olyan püspökségben, melyeket a királyitól kinevezett püspökök teljesen, e'll(hanyagolnak, 33 0 bűnüket még azzal tetézvén, hogy. mulasztásuk pótlásában ínég másokat is megakadályoznak. Azt is mondta még a Propaganda titkára, hogy a pápa Benlics Máté atya áthelyezését Belgrádból Boszniába, nem hagyhatja jóvá, inert Benlics nem Boszniába való. A titkár (Albrizzi) még eímlékiratot is szerkesztett, melyben kifejtette, hogy a belgrádi püspökség eltörlése lehetetlen és hogy ha a Congregatio az egyházmegyéknek régi állllapatában változtatásokat visz végbe, az egyházak és a kegyurak jogának megóvása végett a bullákba beleiktatja, hogy az intézkedés csak a török hódítás idejére érvényes. 33 1 Errfe hosszú vita indult meg a magyar királyi udvar és a szentszék között arról a kérdésről, vájjon a magyar királynak kegyúri joga alapján (melyet a pápa ugyancsak nlem vont kétségbe) lehet-e a boszniai püspökségre is püspököt kinevezni? A mindkét részről felhozott sok érvet Fr aknái bő vein ismerteti, mii itt rövidten csak azt jegyezzük meg, hogy a vita folyamán! ia szentszék 1 részéről említés esett azokról a büntetésiekről, melyeket a kötelességeiket nem teljesítő püspökök érdemelnek, s hogy viszont a király kész volt a szentszéknek biztosítékot adni az iránt, hogy a ikirályilag kinevezendő püspökök egyházmegyéjükben fognak tartózkodni (hogy írhatták ezt Bómába? hisz tudták, hogy a török a király kinevezettjeit nem tűri meg területén) és hogy a bibornokoknak az a bizottsága, melyet a pápa külön e kérdés eldöntésére neveziett ki, azt a véleményt terjesztette ai pápa elé, hogy a magyar királyt a boszniai püspökségre a kinevezés joga nem illeti meg. A 32 9 Mikor a pápa, 1647-ben, Pozsegai Mariimis atyát belgrádi püspöknek a sarját hatáskörében, kinevezte, ezen Bécsben nagyon megütődtek, mert úgy vélték, hogy a pápa új püspökséget állapított, mint mondták, a királyi kegyúri jog sérelttnével. De Bécsben tévedtek, a pápa nem alapított új püspökséget, hasnem csak egy régit újított meg. A belgrádi (nándorfejérvári) püspökség ugyanis már a XIV. század első éveiben fennálljfc és Bécsben csialk azért hitték, hogy sohasem állt fenn,, mert 1521 után a királyotk e püspökség cimét senkinek sem adományozták és %y az udvarnál magát e püspökségnek a múltban való létezését ás elf elle j tették. Belgrád a magyar koronához tartozó püspökségeknek 1588-iki és 1644-iki jegyzékeiben elő nem fotrdult. (Fraknói: i. h. 368.) Fraknói itt figyelmen kivül hagyta, hogy a kirátl'y a belgrádi püspökség cimét, igaz, 1521-től 1612-ig nem, de 1612-től 1618-ig igenis megint adományozna és> isimét csak 1618-ban szünít meg belgrádi püspököt kinevezni (Lib. Dign. Eccl.) s hogy tehát Bécsben a belgrádi püspökség létezésének elfelle|jtése csak 1618-ban kezdődött, — Hoigy a pápa nem 1 állított új püspökségeket, Hodinka Antal is mondja. (Tanulmány a bosny.-djakov. püsp. tört.-bői.) 33 0 A szerémi, a pécsi, a temesvári (azaz csanádi), a buda, valamint pestkörnyékiben. (Fraknói: i 1 h. 382.) Ld. femtj, hogy hova terjedt ki Pozsegai és Benlics atyák, belgrádi püspökök, jogihatósága? Kiterjedt az a kalocsai érseki megyére és a váci, valamint az egri egyház/megyék elhanyagolt részeire is. 33 1 Fraknói: i. h. 377., 374.
