Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
II. FEJEZET. A ferencesek a török világban
hogy a belgrádi püspökség, melyet szerinte a pápa mint újat, állított fel. szűnjék meg. Hogy tehát e részben (könnyebben célt érhessen, Benlics Mátéatyát, a pápailag kinevezett belgrádi püspököt, boszniai püspöknek nevezte ki. Ámde a pápa nem csak hogy a belgrádi püspökség megszüntetéséről nem akart tudni, hanem a megüresedett boszniai püspökséget is immár egyedül maga, a király közbenjötte, királyi kinevezés nélkül, akarta betölteni. 1661 márciusában a Propaganda titkára a császári követ előtt kifejtette azokat az okokat, melyek a pápábain itt jelzett szándékát megérlelték. A pápának, mondta a titkár, csak az a célja, hogy Bosznia szegény katholikusainak legyen főpásztoruk. A magyar király által a itörök területekre kinevezett püspökök nem mennek egyházmegyéikbe (nem is mehetnek, éppen mert királlyilag kinevezettek), még csak közelükben sem laknak, a Propaganda-Conregationak jelentéseket nein küldenek (hogy küldjenek jelentéseket arról, amit isoha nem is láttak), sőt a római levelekre nem is válaszolnak. (Persze, nehéz lett volna mindig csak azt válaszolni: azt sem igen tudjuk, hogy egyházmegyénk merre fekszik). 32 8 így félő, hogy azokon a vidékeken a kereszténység egészen megszűnik. Ezért nevezett ki és küldött a szentszék oda, ahova lehetett, püspököket, vagy állított, a magyar király jogainak sérelmét elkerülendő, ülj püspökségeket. (A titkár nem fejezte ki a dolgot praecisie, mert a pápa egy uj püspökséget sem állított, hanem csak régieket újított meg, így a XVI. században a boszniait, melyre, ha a Lib. Dign. Eccl.-t az 1870-iki bosznia-djak óvári schematiismussal egybevetjük, látjuk, hogy a 328 4 magyar királyok általi kinevezett boszniai püspökök) 1597-tőill 1645-ig: TJjlaky Lajos, Ergelics Ferenc, Telegdy János, Balásfy Tamás (kinevezésének fogalmazványát olvastuk: Conc. Exp. 1612. 755. jun. 15.), Sennyey István-, Deáky László, Pozsgay János és Mrnjavcsics — Mamavics, Mamjavcsics, Memyavcsics (Tomkó) •— Jáíu'osi (Lib. Dign. Eccl. és Schematismus Venerabiiis Cleri Dioecesium Bosnensis seiu Diakovensis et Sirmiensig eanonice unitarum pro anno . .. MDCCCCLXX.) Egyik sem latkott Boszniában, sőt bizonyosan merjük állítani, hogy még Tomkó János sem lépte át sohasem ez ország határát. — Maravics Marianus, ferencrendi latyát a pápa 1645-ben kinevezte dulmoi püspöknek és egyben megbízta a boszniai püspökség gondozásával. Maravics ezen az alapon szépen működhetett. De miután 1646-ban a kiráily kinevezte boszniai püspöknek, már nem mert Boszniában maradni, annyira dühöngtek ellene a törökök. 1647-ben kimenekült Boszniából. Igaz, hogy 1648-tól) 1650-ig ismét az országban tartózkodott (id Schern.), sőt 1655-ben visitatiot végezhetett Boszniában (Ferm. Adta. Bosniae. 475. és köv.), de ezután megint minden bizonnyal távol kel'Iett lennie innen, mert különben, Maravics'inaik. 1660ban történt halála után, ia pápa nem tartotta volna szükségesnek, hogy a boszniai püspökségre nézve új rendet teremtsen, éppiein arra való hivatkozással, hogy a király áDtaJÜ kinevezett püspökök nem mennek egyházmegyéikbe. Tehát; miiért nem teljesíthette hivatását nyája körében a még oly buzgó Maravics sem? Miért üldözte ki őt 1646 után a török Boszniából? Azért, mert ez év ó'tia már a magyar király kinevezettje volt. Csak ezért! Mert ha más okon kellett volna Boszniát elhagynia, a pápa nem mondta volna, hogy ha majd csak ő nevez ki boszniai püspököt, a bosnyák katholikusokmak igenis leS2 főpásztoruk.
