Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
II. FEJEZET. A ferencesek a török világban
(semendriai) 32 1 püspöki címet előkelő magyar egyházi férfiaknak u)gyan tovább is adományozták 32 2 és az előkelő egyházi férfiak e címeket elfogadták, de egyházmegyéiknek feléjük sem néztek. A kalocsai érseki címet rendszerint a győri vagy a nyitrai püspökök viselték és mint ilyenek vagy Nyitrán, vagy Győrött, vagy ha királyi udvari cancellárok voltak, Bécsben laktak, — a címzetes püspökök egy-egy apátságot vagy prépostságot és melléje rendesen még egy-egy kanonokságot is bírtak és kanoniájuk székhelyén tartózkodtak. Egyházmegyéjüket nem kereshették fel, mert a török, mint a magyar királytól kinevezett egyéneknek, nem engedte meg nekik, hogy a hódított területre jöjjenek. A bajon könnyen lehetett volna segíteni azzal, hogy a királyt reáveszik, hogy addig, míg a török hódítás tart, a hódított egyházmegyékbe ne nevezze ki a püspököket, hanem bizza kinevezésüket csak a pápára — és ha az illető főpapok valóban csak a pápától kérték vo%ia kinevezésüket, csak le kellett volna mondani a közjogi méltóságról, figyelmen kivül kellett volna hagyni egy időre a történelmi fejlődést a halhatatlan lelkekért, az örök érdekekért és a magyar püspökök működhettek, apostolkodhattak volna egyházmegyéikben, amint hogy a, csak a pápától kinevezett néhány franciskánus püspök valóban működhetett, apostolkodhatott a török hódította részeken. De hát a magyar főpapok belenyugodtak abba, hogy a király nevezze ki őket a török birta egyházmegyékbe is, belenyugodtak abba is, hogy a királyi területeken dús javadalmakat bírjanak és ezen felül egy-egy püspökségnek csak kitüntető címét, de magát a püspökségnek terhét ne viseljék. Nem csoda, hisz a magyar püspökök legtöbbje már a mohácsi vész előtt, 'tehát akkor, mikor török hódítás még nem volt, sem teljesítette resideálís kötelességét, — már akkor, mindenféle világi hivatallal megterhelve, mindenféle világi dolgot intézve, legtöbbször távol voltak egyházmegyéjüktől, püspöki székhelyüktől. Ez is val ne/m törődtek (annak a gondja a f er en c r en di ékre maradt). Azután e püspököknek djakovári birtokai is török kézre kerültek, püspökségük tehát duplán címzetessé vált (mint boszniai és mint djakovári is) és e kettős cimű — boszniai vagy djakovári — címzetes püspökséget a magyar királyok tovább iis adományozták <a XVII. század óta (a Liber Dignitariorum Ecclesiasticorum szerint az adományozás a XVI. században csak 1556-tól 1583-ág és 1591-től 1597-ág szünetelt, különben nem), még pedig a pápák tiltakozásának ellenére. Eodinka Antal: Tanulmányok a bo5.nyák-djiakovári püspökség történelméből. 1898. — V. ö. Csánki Dezső: Boszniai püspökség Magyarországon. Századok. 1893. 467. és köv. 32 1 A királyok 1503-ig csak belgrádi püspököt neveztek ki, aki 1521-ben székét elvesztette. 1521 ultán 1612-ig serai a belgrádi, sem a szendrőii, 1612—1618-ig csak a belgrádi, 1619-töl< 1703-ig csak a szendrői, 1703—1728-ig a isziefrdrői és ugyancsak! 1703-ban a belgrádi cimet is adományozták. 1721-,ben ez utóbbi cim viselője meghalt és ettől fogva többé erre külön senkit sem nevezitek ki többé. 1735-ben (helyesen 1729-ben) a belgrádi és a szendrői püspökséget egyesítették egymással. -—• Liber Dign. Eccl. Orsz. Levélt. MJanc. Oszt. 32 2 Ld. Lib. Dign. Eccl.
