Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

vonatkozó száműző törvényeknek a jezsuitákra nézve nagy gyakor­lati hatásuk volt, amennyiben, mikor egy-egy száműző törvény érvényben volt, az atyáknak csak álruhában lehetett az országban tartózkodniok, — továbbá: az első, 1588-iki száműző törvény következtében a jezsuiták elvesztették birtokaikat, a kolozsmonostori javakat és ezeket már akkor sem nyerték vissza, mikor egy-egy törvény megint visszaeresz­tetle őket az országba. (Bethlen és I. Rákóczi György alatt a törvény meg­engedte, hogy bent legyenek az országban, de jószágaikat ekkor sem nyer­ték vissza.) 4. Egy dologban a jezsuitákra nézve sem volt gyakorlati hatása az őket száműző törvényeknek, abban t. i., hogy egyáltalában bent maradja­nak Erdélyben, mert igaz ugyan, hogy, mint fent mondtuk, valahányszor egy-egy száműző törvény, érvényben volt, csak álruhában működhettek Erdélyben, de így mindig, valamennyi számkivető törvény érvényének ide­jén valóban rendületlenül, megszakítás nélkül folytatták munkájukat az országban. Szóval: hiába voltak a száműző törvények, a jezsuiták sohasem hagyták el Erdélyt, — 1588, majd! 1607, majd 1610, majd 1653 után is — igaz, csak álruhában — mindig folytatták lelkipásztori, nevelő tevékeny­ségüket az udvarházaikban, a falvakban, kolozsmonostori intézetükben. Mint egyik forrásunk írja: A fejedelmek a magyar király és a kathólikus főurak közbenjárására mérsékelték a törvény szigorát. Némely városokban, zárdák­ban, kastélyokban vonultak meg. — Kolozsmonostorról pedig egyszerűen sohasem távozták az atyák. 25 3 Kötelességünk még az erdélyi ferencrendiekre nézve oly rendkivűl fon­tos 1610 március 25 — április 3-i besztercei országgyűlésnek vallásügyi tör­vényét nemcsak másod-, hanem dlső kézből is idéznünk. íme a nevezett országgyűlésnek 7-ik cikke: 25 4 „Panaszkodnak némely atyánkfiai, hogy az pápás patronusok az köz­ségnek kedve és akaratja ellen pápás papokat vittek jószágokban, templo­mokat elvötték, jövedelmeiket is élvötték és az község papjától elszakasztot­ták. Végeztük azért, hogy az Ihol azféle pápás papokat az kösség kedve élűén collocáltanak, amoveáltassanak onnan, templomokat és jövedelemeket, melyet a községtől elvöttenek, restituáülják. Ha pedig valamely pápista patró­nus az ország végezése szerint az papok jövedelmét meg nem akarná adini, 25 3 Jakab Elek: A kolozsmonostori apátsági zárda, mint üldözöttek menhelye. Századok. 1889. 4. és 5. lap. — Arra nézve, hogy a jezsuiták Kolozsmonostoron még II. Rákóczi György idejében is nemcsak laktak, hanem tanítottak is, ld. Szilágyi Sándor egy adatát: Uj Magyar Muzeum. 1860. 'augusztusi füzet. 130. és köv. Eddigi, az erdélyi viszonyokra vonatkozó fejtegetéseink anyagát főképp Pompéry Aurélnak kézirati müvéből (A katholicismus Magyarországon 1523—1791. I. 1523—'1681.) és ugyanennek a szerzőnek következő két tanulmányából merítettük: A régi magyar jezsuiták hazafisága. Magyar Kultúra 1908. jan.—febr. — A két Rákóczi György és a jezsuiták. Magyar Kultur a. 1908. aug. 25 1 Szilágyi: Erd. országgy. eml. VI. 170—173.

Next

/
Thumbnails
Contents