Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XX. Misztikus szentélyek

atya, aki azt hiszi, hogy mindent a saját feje után tehet, nem is törődik vele, hogy saját zárdájában van-e vagy se, vagy hogy mit szól hozzá az elöljárója, csak rendelkezik, mintha ő volna a quardián . . . Szegény zárda . . . amelyiknek az elöljárója ilyen ember lenne . . . Hiszen még azt se tudja, hogy miben áll a szent szegénység . . . Kutat a testvéreknek . . . Miért nem mindjárt egy palotát . . . vagy egy függőkertet? ... Mi lesz Assisi Ferenc atya szegénységéből, ha egyszer ilyen kezekbe kerül a rend vezetése . . . A quardián egészen beletüzelte magát az indulatba. Az arca szinte kék lett a dühtől . . . Néha még a lélekzete is elállt és minduntalan elfogta a köhögés . . . De még akkor se hagyta abba a szidalmakat . . . Antal atya pedig csak hallgatta némán, egyetlen mentegetőző szó nélkül. Az arca egy kicsit sápadtabb volt mint rendesen és néha egy-egy keményebb szónál beleharapott az ajkába . . . mintha a feltörni készülő szót akarná visszafojtani . . . Akkor se szólt egy panasz szót, se, mikor a quardián, — akit végleg hatalmába kerített a düh, — becsukatta a zárda börtönébe . . . Jócskán a böjt közepén járt már az idő, mikor Antal atya kicsit megfogyva, sápadtan a böjtöléstől és a kemény vezekléstöl megviselve, elhagyta a messinai zárdát . . . Szeretettel jött ide, a jóság ajándékát hozta a két kezében ... és szidalom, meg szenvedés volt a jutalma ... De Antal atya nem panaszkodik. Sőt ellenkezőleg, nagyon jókedvű. Végre alkalma volt egyszer ártatlanul szenvednie . . . Van-e ennél nagyobb jó a világon? Egy boldog emlékkel szívében kel át a csatornán és nekivág Galabriának . . . Húsvétra Rómában akar lenni és az idő már sürget . . .