Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XX. Misztikus szentélyek

A nagyhét elején érkezik Rómába. Az örök város már telve van a húsvéti ünnepekre idesereglő idegenekkel. Már napokkal ezelőtt megindult a. népvándorlás a hét halom felé. Olaszország minden tájáról, de még a külföldről is tömegesen érkeznek a zarándokok, hogy a szent városban ünnepeljék meg Krisztus halálának emlékét. A gyönyörű szertartások sehol sem hatnak oly mélységesen, lebilincselő erővel a lélekre, mint itt, a kereszténység bölcsőjében, ahol minden rög a vértanúság, az áldozatos Istenszeretet, a heroikus lemondás emlékét hirdeti. A szentek ereklyéi között, mint csodálatos ékszer legbecsesebb gyöngye, tündöklik az Ur Jézus kínszenvedésének sok emléke. Itt őrzik a kereszt legnagyobbb darabját ... a lándzsát, amely átdöfte szentséges Szívét, hogy utolsó csepp vére is kifoljék érettünk; a szegeket, melyek átfúrták szent kezeit és lábait . . . Veronika kendőjét és a megváltás nagy művének még igen sok más drága emlékét . . . A templomok a legszebb ünnepi díszben pompáznak. Az Egyház előveszi drágaságait, kincseit, hogy méltó fénnyel ülje meg a megváltás müvéneSt legdicsőségesebb aktusát, a feltámadást ... A templomok telve néppel. Reggeltől estig, sőt még a késő éjjeli órákban is jönnek a hívek . . . Magánosan, csapatonként tódulnak be a szélesre tárt kapukon. Zarándokok zászlókkal és fáklyákkal, hangos énekszóval és imával. Magábamerült áhítat, extatikus elragadtatás, zokogó bűnbánat, eget ostromló könyörgés, magáról megfeledkező részvét, egy hanggá olvadva száll föl a tömjénfüstös, virágdíszes templomok mélyéről, A gyóntatószékek körül valóságos táborban állnak az emberek . . ..