Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

IX. FEJEZET. A lemondás útján

— Kérlek, adjál egy ital vizet, nagyon szomjazom. Az ajka forró és cserepes. Nyelve szinte odatapad a szájpadlásához. A víz kissé felüdíti, de azután újra jön a forróság és Antal atya szép fiatal feje bágyadtan hull vissza a kényelmetlen fekvőhelyre . . . Gondolatai összekuszálódnak. Lázas képzelete ismét otthon van az olivarezi remetségben, ahol a szél épen így zúg az olajfák lombja között és mindig csak egy szót dúdol a fülébe : vértanúság, vértanúság 1