Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VIII. FEJEZET. A vértanúság első rózsái

VIII. FEJEZET. A vértanúság első rózsái. Az isteni kegyelem napfényében egészen csendben, titkon bontja ki kelyhét a szerafi kert hófehér lilioma, a ferences tavasz legszebbik virága. A Mindenható szeretete őrködik fölötte és gondoskodik róla, hogy ne maradjon ápoló, gondozó kezek nélkül. Pár nappal az öreg fráter halála után öt szegény kolduló barát zörget a S. Crux zárda kapuján. Durva szőrcsuhát viselnek, derekukat kötél övezi, fejüket csukiya födi. Poros ruhájukon, sáros lábukon látszik, hogy gyalogosan, messzeföldről jöhettek. A kapus testvér, — aki tudja, hogy don Fernandez mennyire szerette az olivarezi kolduló testf •ért, — lelkendezve siet jelenteni. — Uraim, kisebb testvérek érkeztek a zárdába és éjjeli szállást kérnek. Don Fernandez örömteli meglepetéssel siet. a vándorok elé. Olyan közvetlen szívélyességgel fogadja őket, mintha már régi ismerősök lennének. Leülteti az öt testvért, azután vizet hozat egy dézsában és megmossa lábaikat. A szegény szerzetesek nem yyőznek eleget szabadkozni és azt sem tudják, hogy hova legyenek a nagy restelkedés miatt, mikor a tudós kanonok eléjük térdel és megmossa lábaikat . . . Közben pedig don Fernandez apróra