Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

Előszó.

sok könyvtárat, templomot, képtárat, ahol márvány, bronz és vászon őrzi emlékét... és mindahhoz, amit láttam, hozzátettem a saját lelkem gondolatát ... és lefestettem a Csodatevőt úgy, amint hosszú elmélkedéseim alatt a szavak, a tettek, a törekvések vonalaiból kialakult szemeim előtt csodálatos képe ... Nem volt könnyű feladatom, mert a krónika vajmi kevés pozitív adatot őrzött meg felőle. Igaz, hogy halála után valóságos legendakör szövődött kedves alakja körül, bájos történetek, melyeket a szerető és hűséges szívek hittel és megértő gyönyörűséggel hallgatnak, de amelyek a mai rideg és erősen boncolgató kor szemében nem szolgálhatnak egy életrajz alapjául... Mert olyan is a legenda, mint a virág... amíg nem érintjük : drága, üde, színpompás . . ., de ha széjjelszedjük .. . meghal. Munkám során főleg fájdalmasan nélkülöztem minden adatot, mely a Szent fejlődésébe, karakterének kialakulásába engedne némi bepillantást... Egész élete csodák láncolata, mely folytatódik halála után is és így érthető, hogy az emberiség elkábulva nagy dicsőségétől, csak a Szentet ünnepelte és eszébe sem jutott megkérdezni, hogy milyen útat is járt meg hát ez a szent ember, amig eljutott a dicsőségnek ebbe a káprázatos magasságába. A középkori embernek felszínen járó szemei csak a készet, a befejezettet látják és meg sem próbálják, hogy behatoljanak a lélek titkaiba. A Szent életéről szóló első feljegyzések a „Legenda prima"-ban találhatók, melyet röviddel Sz. Antal halála után írt egy kisebb testvér, (1232.) továbbá a »Legenda seconda"-ban, (1264.) Spirai Jánostól, végül a „Legenda Raymondana"-ban. (1293.)... Amint már