Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
VI. FEJEZET. Lépésről-lépésre
nak vele. Engedelmesen simul bele a Teremtő kezeibe : Itt vagyok Uram, használj fel szent céljaidra . . . Képmutató szerénységgel nem tiltakozik az Isten kitüntetése ellen ... Az Ur hatalmas és azt választja ki kegyelmeinek közvetítőjéül, akit akar . . . Bizalma határtalan. Érzi. hogy bármit kér Istentől, megadja neki ... És minden nap imádkozik: Uram, ha te úgy akarod, dicsőítsd meg magadat bennem ; de segíts meg, hogy soha se feledkezzek meg róla, hogy nélküled por és hamu vagyok . . . Az áhítatos könyörgésre újabb csoda a felelet ... A betegszobában egy nagybeteg testvér fekszik. Magas lázában néha úgy kiabál és jajgat, mint valami Őrült... Nem enged maga közelébe senkit . . . Nem lehet beadni neki az orvosságot, mert karmol és harap, úgy, hogy rémületben tartja egész környezetét . . . Don Fernandez szánja a szegényt annál is inkább, mert Isten tudomására adta, hogy az ördögtől van megszállva... Az ördög tanyája lett az a test és lélek, melynek csak egy lakót szabad befogadnia : az Istent . . . Don Fernandez borzongva gondol a szerencsétlenre . . . Szabadítsd meg Istenem, —• könyörög naphosszat. — gyógyítsd meg . . Ugy-e megteszed? Ha erőt adnal hozzá, hogy segítenék rajta . . . Akarod, hogy én legyek könyörületességed eszköze? . . . Megpróbálom . . . Gyógyítsd meg szegényt, nézd úgy szenved ... a Te szent Fiad szenvedésének érdemeire... Segíts meg, hogy segíthessek rajta . . . A betegszoba felé menet is egyre könyörög. — Segítsél Uram . . . Kell segítened ... A benned bízók nem szégyenülhetnek meg ... és az én bizalmam oly határtalan . . .