Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VI. FEJEZET. Lépésről-lépésre

Bent a beteg tombol és őrjöng . . . Habzó szájával, vérbenforgó szemeivel, már szinte nem is ember... És mellette áll a fehérruhás tiszta pap. Egy pillanatig szembenéz egymással a pokol és mennyország, azután —• az Ur követe gyengéd, oltalmazó mozdulattal ráteríti köpenyét a szerencsétlen betegre ... és az ördög még abban az órában kiment belőle . . .