Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

V. FEJEZET. Örök értékek

hogy várjon, azzal halk kopogás után belép. Pár perc múlva visszatér. — Lépj be uram, — mondja tiszteletteljesen, azzal meghajlik és elsiet. Fernandez tágas, szépen berendezett szobában találja magát. Erőteljes, pirosarcú férfi siet eléje. Fernandez mély tisztelettel csókol kezet neki. — Isten hozott fiam, mi járatban vagy? . . . Ülj le és mondd el mi a kívánságod. Fernandez hangja egy kicsit remeg. — Bouillon Márton fia vagyok, — kezdi mondókáját, ahogyan előre kigondolta magában, de a prior mosolyogva leinti. — Tudom, tudom fiam. Ismerem atyádat . . . Hős lovag, tiszteletreméltó keresztény ... És talán még a te kívánságodat is kitalálom . . . teszi kezét Fernandez vállára . . . — Óh uram, köszönöm jóságodat. Minden vágyam, hogy pap legyek . . . Esedezve kérlek, végy fel rendedbe . . . — Nagyon jól van fiam. Szívemből örülök, hogy a hős lovagok unokáját körünkben üdvözölhetem. Szükségünk van jó, buzgó papokra, különösen most;, mikor nemcsak a pogányok, de az eretnekek ellen is kemény harcot kell vívnunk . . . Remélem, hogy a hős Bouillon vér benned sem tagadja meg magát ... Fernandezt egészen elbűvöli a prior barátságos modora. Lelke nagy izgalma lecsillapul. Szinte felvidulva követi a fehértaláros papot, aki kedvesen beszélgetve mutogatja meg neki a zárdát. Hátha még sejtené, hogy a prior sokkal jobban örül, mint ahogyan mutatja . . . Hiába, a Bouillon név igen jóhang -