Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

V. FEJEZET. Örök értékek

zású nemcsak Portugáliában, de még a határokon túl is. Sokat jelent a zárdának az ilyen család pártfogása .... S amellett a fiú okos és jámbor . . . Tiszta, mint egy angyal ... A tudós Ágoston-rend sokat nyer vele . . . Fernandeznek minden tetszik a zárdában. Egészen otthon érzi magát a hatalmas épületben, melyről hiszi, hogy csakugyan otthona is marad egész életére. Meghatottan lép be a szép templomba. Szívből fakadó fohásszal üdvözli az Ur Jézust és megköszöni neki azt a kitüntetést, hogy ezentúl egy fedél alatt lakhat Vele ... A kóruson kíváncsian találgatja, hogy vájjon melyik lesz az ö helye . . . Mikor pedig ráadják a noviciusok feketegalléros fehér köpenyét, akkor öröme nem ismer határt . . . Most már hivatalosan is a zárdához tartozik és itt van a helye és sehol másutt a világon . . . „A veréb és a vadgalamb fészket készítenek fiaiknak, de az én lakásom óh Uram oltáraidnál van mindörökké ..." Don Fernandez öröme, boldogsága a szent Kenyér . . . Ebből él, ebből meríti erejét, ebből táplálkozik ... Ez ad erőt nagy munkájához, a sok tanuláshoz ... az Oltáriszentség és az a gondolat, hogy az isteni tudományt, amit most méhecske módjára gyűjtöget, egyszer majd elviheti azoknak a lelkeknek, akik talán már régen várják az apostolt, az evangelium hirdetőjét.