Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

IV. FEJEZET. Krisztus katonája

nék, mint te, akkor ugyan soh'se űznénk ki a hitetleneket a Szentföldről . . . Fernandez összetört lélekkel tér haza aznap este. Keserves sírással borúi le az imazsámolyára és könnytől nedves arcát két karjára támasztva könyörög: Istenem, Te látod, hogy katonád akarok lenni. Te tudod, hogy harcolni akarok érted . . . Adj kérlek nekem olyan fegyvert, mely nem öl, de éltet, mely nem okoz sebet, hanem enyhíti a fájdalmakat, melynek, ha terhe van, csak én érezzem ... adj fegyvert, mely ne a hatalom kényszerével, de a szeretet erejével hódítsa meg neked a szíveket . . . És Fernandez Bouillon, a keresztes lovagok unokája leoldja derekáról az aranyos tőrt és helyette kezébe veszi az Isten fegyverét, a keresztet, mely nem öl, hanem éltet, mely nem sebez, hanem gyógyít, hogy ne a hatalom kényszerével, hanem a szeretet erejével hódítsa meg Istennek a szíveket.