Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

nevére tanítja meg legelőször. S a gyermek kis ajka nagy buzgalommal egy nap százszor is elmondja: Mária, Mária . . . Közben pedig addig ugrándozik édes anyja karján, míg oda nem viszi a szűz Mária képe elé . . . Donna Terézia esténként édes, lágy hangján a legszebb Mária énekekkel ringatja álomba a kis fiút, aki csak úgy alszik el, ha a szűz Anya oltalmába ajánlva teszik nyugovóra. Édes anyja ölén ülve tanulja meg az „O gloriosa Domina" kezdetű szép himnust, mely úgy zeng az ártatlan gyermekajkon mint egy csodálatos élet zenéjének első akkordja . . . Ennek a himnusnak bájos és fenséges variációi csendülnek ki a későbbi Antal atya szívhezszóló prédikációiból ... és utolsó hangjai hófehér lelkével együtt szállnak a fény országa felé . . . Ha a kis Fernandezt valami bánat éri és barnafürtös szép fejét sírva rejti édes anyja ölébe, donna Terézia karjaiba kapja gyermekét és odaviszi a Szűzanya képe elé . . . s mihelyt a gyermek meglátja az Istenanya szeretett képét, egyszeribe eltűnik szívéből minden bánat s míg hosszú szempilláin könnyek ragyognak, kis arca már mosolyog. Szűz Mária a kis Fernandez mindene. Az ő kedvéért kel fel reggel; jó és engedelmes, hogy a Szűzanya örüljön neki ; ha fáj valamije szó nélkül türi, mert hiszen szűz Mária se panaszkodott soha . . . Egész lelkével Mária gyermeke és földi anyja mellett anyja a boldogságos Szűz is. Donna Terézia elragadtatással látja, hogy hogyan fejlődik kis fia lelkében napról-napra a szűz Mária tiszteletének szép virága. Maga is mindent elkövet,