Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

hogy megerősítse gyermeke lelkében azt a boldogító tudatot, hogy szűz Mária az égi anyja, ki egykor földi szülője helyét is pótolni fogja. Mária tiszteletét adja fiának égi talizmán gyanánt, óvószerül a világ csábításai ellen és támaszul az élet harcaiban. Mária szeretete égi kapocs gyanánt fűzi össze az anyát és gyermeket, akkor is, mikor távol vannak egymástól. Az anya imája felszáll Máriához a veszély pillanatában és az édes szent Szűz kiterjeszti palástját és oltalmába veszi a drága gyermeket. Fernandezt igen gondosan nevelik. Szülei minden lehetőt megadnak neki, amire csak testének-lelkének szüksége lehet. Nem kímélnek fáradságot, időt, pénzt, csakhogy a kis fiu semmiben hiányt ne szenvedjen. Sok tanácskozás, sok aggodalom és legfőképen igen sok ima előzi meg minden elhatározásukat, mellyel a gyermek sorsát intézik. Az első gyermek nevelése mindig a legtöbb gondot szerez a fiatal, tapasztalatlan szülőknek. Ez a gond még csak növekedik akkor, ha tudatában vannak a hivatásukkal járó súlyos felelősségnek. Igaz ugyan, hogy annál nagyobb az öröm, ha azután látják, hogy napról-napra hogyan tárul fel a kis lélek és szebbnél-szebb tulajdonságokat sikerül kicsalni belőle. A fiatal anyának első gyermeke nem egyszer játszótársa is. Megosztja a kis ember apró örömeit, bánatait, kedvteléseit s eközben a két szív oly közel jut egymáshoz, hogy sem távolság, sem idő el nem választhatja őket többé soha. Ez az állandó, látszólag oly gondtalan, gyermekes barátság néha igen sok fáradságot okoz az anyának és ez a fáradság a gyermek fejlődésének arányában növekszik. Az anyának