Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

netet az égi Anyának, hogy meghallgatta kérésüket . . . Donna Terézia öröme határtalan. Aggódó szemmel őrködik kis fia minden lélekzetvétele fölött és figyelemmel kíséri a gyermek körül foglalatoskodó nőcselédek minden mozdulatát, nehogy egy percre is elveszítse tekintete elől a drága kicsikét. Van-e ahhoz fogható boldogság, mint mikor egy anya első gyermekét karjaiban tartja? Fiát, örömét, büszkeségét. Mi mindent lát már ebben a cseppnyi kis emberben, ki édesen alszik a párnákon és mit sem tud még a világról. Oly tehetetlen, ügyefogyott, oly kicsike még, de máris betölti anyjának egész szívét . . . Ahogy elnézi az ártatlan kis lényt, a szeretet képzeletével a legragyogóbb színekkel festi ki jövőjét . . . Pár nap múlva keresztelni viszik az újszülöttet. Nagyszámú rokonság és az ismerősök egész serege vesz részt a szertartáson, amint már ez az előkelő családoknál szokás. . . De a gazdag és fényes vendégek mellett ott vannak donna Terézia pártfogoltjai, a szegények is, akiket nem pusztán a kíváncsiság, hanem ép oly mértékben a hálás ragaszkodás is vezetett a templomba, hogy részt vegyenek jótevőik örömében. A szent szertartást a püspök végzi s a gyermek a keresztségben a Fernandez nevet kapja. A vallásos anya legtöbb esetben bizonyos aggodalommal várja gyermeke keresztelőjét. Valami idegenszerű félelem tartja fogva lelkét addig, mig gyermeke ujjá nem születik a szent keresztségben. Amig a kicsike tiszta homlokát nem érinti a keresztvíz, addig még nern igazi gyermeke Istennek; mig nincsen szívében a megszentelő malaszt, addig az ördög kétszeres erővel ólálkodik körülötte, b noha donna Te-