Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

— És ha leánykát ad a jó Isten, annak nem is fogsz örülni ? — Hogyne, persze, hogy örülnék, — mondja Márton úr minden meggyőződés nélkül, de — teszi hozzá lelkesen — ha fiam lesz, abból vitézt nevelek. Megtanítom idején a kardforgatásra . . . Meglátod, micsoda bátor lovag lesz belőle . . . — Olyan lesz mint te vagy jó uram; olyan bátor, olyan bölcs, olyan istenfélő. Márton úr nem ügyel a dicséretre. Tovább szőri szép terveit. — Fenntartója lesz az ősi nemzetségnek . . . Ha meghalok, egész gazdagságom reá száll ... Uj dicsőséget fog szerezni a Bouillon névnek . . . — Jámbor és irgalmasszívü lesz . . . hiszen már most is annyit imádkozom érte. Nincs óra, melyben föl ne ajánlanám az édes Szűz Anyának. A Madonna vegye pártfogásába élete első pillanatától fogva. — A Madonna őrködjék mindnyájunk felett, — bólint rá Márton úr is csendesen. Múlnak a hetek és egy tikkasztó augusztusi napon, mikor a Piiari Boldogasszony harangjai zengő hangon hirdetik a szent Szűz ünnepét . . . valóra válik a Bouillon házaspár minden szép reménye ... Itt van a boldog pillanat, mikor donna Terézia szívéhez szoríthatja a Szüzanya édes kis ajándékát. Márton lovag összegyűjti egész házanépét, szolgáit, csatlósait, apródait és meghatottságtól kissé remegő hangon tudtukra adja, hogy az ősi törzsön új hajtás sarjadt, az isteni jóság kis fiúval ajándékozta meg őket. A boldog szülők hálás szívvel mondanak köszö-