Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXI.FEJEZET. Magasztos apostolkodás

nagyobbak hátrafelé . . . Mikor pedig már mind együtt vannak, akkor kidugják fejüket a vízből és tátott szájjal, nagy merev szemüket a szentre függesztve hallgatják, hogy mit mond. Antal atya pedig nagy hévvel folytatja. — Testvéreim, halak, amennyire csak tőletek telik nagy hálára vagytok ti kötelezve a Teremtő iránt, amiért ilyen nemes elemet adott nektek, hogy benne lakjatok, úgy hogy tetszéstek szerint van édes vizetek és sós vizetek és ezekben adott nektek sok menedékhelyet, hogy elbújjatok, ha jön a vihar. És adott nektek világos és átlátszó elemet és adott nektek ételt, amelyből táplálkozzatok. Isten, a ti udvarias és jóságos Teremtőtök, amikor titeket teremtett, megengedte nektek, hogy növekedjetek, sokasodjatok és rátok adta áldását. Majd midőn elkövetkezék az általános vízözön, az összes többi állatok meghaltak, csak titeket tartott meg Isten, minden kár nélkül. Ezenkívül adott nektek úszószárnyakat, hogy oda futhassatok, ahová akartok. Tinéktek adatott meg az isteni parancsolat folytán, hogy megőrizzétek Jónás prófétát és harmadnapon a partra dobjátok erőben és egészségben. Ti ajánlottátok fel az adópénzt a mi urunknak Jézus Krisztusnak, amelyet ő, mint szegény ember nem volt miből fizessen. Azután különös kegyelemből ti voltatok élete az örök királynak, Jézus Krisztusnak a feltámadás előtt és azután. És mindezen dolgokért igen kell dicsérnetek és áldanotok az Istent, ki veletek annyival több kegyet gyakorolt, mint egyéb teremtménnyel ! Ezekután és hasonló szavak és tanítások után a halak elkezdték nyitogatni az ő szájukat és meghajtani az ö fejüket és ilyen és egyéb jeleivel a tisz-