Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XVII. FEJEZET. Az apostoli hithirdető

XVII. FEJEZET. Az apostoli hithirdető. A XII. század elején egy veszedelmes tévtan ütötte fel fejét Franciaországban, az albigensek eretneksége. Pierre de Bruis és tanítványa Henrik barát volt a megalapítója. A tévtant akkoriban Glervauxi Bernát Chablais nagy apostola elnyomta, de alig fél századdal később uj életre kelt a „Lyoni szegények" név alatt . . . Szédületes gyorsasággal terjedt ez az eretnekség. Megtámadták a katolikus hierarchiát, elvetették az ószövetségi szentírást, Szűz Mária és a szentek tiszteletét és nem használták a szentségeket. Hiába küldött papokat megtérítésükre III. Jenő pápa, hasztalan sújtotta őket átokkal az 1163. évi zsinat, az eretnekség egyre terjedt. VIII. Gergely pápa békés uton akarta megtéríteni őket, de jóakaratú igyekezetére az volt a válasz, hogy megölték a pápai legátust. A gyilkosságban állítólag része volt még Raymondnak is, Toulouse grófjának . . . Ezt a várost ugyanis jóformán teljesen hatalmukba kerítették az eretnekek. A papokat elűzték, vagy meggyilkolták, úgyszintén az apácákat is. Annak a kevés katolikusnak, aki még megmaradt, ugyancsak nehéz volt a helyzete. Egyetlen mentsváruk az a ferences zàrçla volt, melyet