Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

V. Könyv - II. Értelmi-ismereti lélektan. (Psyehologia cognitionis).

56 bizonyosat, a bizonyosabbat és az absolut bizonyosat nyomozza. Az emberi ész a dologra vonatkozóan lehet: tudatlan, sötét; kételkedő-balrahajló; vélekedő-jobbrahajló; biztos kétely és vélekedést kizáró. Ez utóbbi, a lélek értelmi biztossága képezi az ész világosságát. Minél világosabb a belátás, annál nagyobb a belőle származó meggyőződés. A teljes világosságot nyilvánvalóságnak-kézenfekvőségnek-evidentiának mondjuk... De a bizonyosság, az evidentia, erősségi fokokat is felmutathat; így van naturális bizonyosság, fizikai bizonyosság, filozófiai bizonyosság, erkölcsi bizonyosság, metafizikai bizonyosság (absolut bizonyosság) és természetfeletti bizonyosság. Igazán csak az az ember bizonyos valamiéről, aki annak igazáért vérét-életét képes áldozni és pedig zokszó nélkül, nyugodtan... A bizonyosságoknak vannak próbakövei. Minden világosságot hogy még világpsábbá legyen, próbaköveire kell visszaszármaztatni. Csak négyféle ilyen próbakő van, amelyeken teljesen kigyulladhat a nyilvánvalóságkézenfekvőség-evidentia. Ezeket a próbaköveket a filozófiában ismeretforrásoknak mondjuk. Nekünk ezek már ismeretesek a Morális I. kötetéből. Mert a ismeretforrások összeesnek a négy-világbirodalommal, vagyis az égi Élőkkel. Négv létsíkra kell tehát visszavezetni minden ismeretet. Tehát: a) külső tapasztalásra, ha állításainkat a külvilági-tapasztalati esetekben igazolhatjuk; b) ész-belátásra, ha állításaink igazát belátja fényével maga az ész logikai alapelveilxm (2x2=/i); e) belső tapasztalásra-megérzésre, ha tudatunk érzése igazolja állításunk helyességét; d) őszinte tanuknak tapasztalására a «tekintély»