Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

V. Könyv - I. Tapasztalati lélektan (Psyehologia naturalis).

31 ket csak akkor vesszük fel és adjuk át íz-érzetté, amidőn szájban szétharapdálni kezdjük a kenyerei a gyümölcsöt, a főzeléket és elindult a táplálékban a nyálka által a kémiai folyamat úgv, mint a szaglóérzésünkben. Mert a szagló és ízlö érzésünk csak kémiai folyamatok által lehet érzetté saját orgánumában. Csodálatos az Úr az Ö műveiben! iNemcsak illatossá tette, hanem finom és kellemes zamatuvá a föld királyának, az eszes embernek táplálására szolgáló növényféléket és gyümölcsfajokat. Ahányféle a gyümölcs, annyiféle a zamat! S minél erősebb zamatú, kellemesebb ízű valamely gyümölcs, vagy étel, annál inkább felfigyel e sajátos tulajdonságra az én... A szerzetesek fel szokták vetni azt a kérdést, hogy szabad-e a tökéletességre törekvő embernek élvezni a zamatot a gyümölcsben, az ételben? A felelet erre igen egyszerű. Nem lehet a tökéletesnek a zamatot a zamatért élvezni, mert a tökéletes léleknek minden szívdobbanása már az Istenért történik. Szabad tehát a zamatot mindenkor élvezni úgy, hogy a zamatérzeten keresztül az élvező megcsodálhassa a Teremtő jóságát s abban a momentumban imás hálát mondjon. Főképpen a jók részére teremtette Isten a varázslatos zamatot, akik e a tiszta érzetben» dicsérik az Urat; és nem a bűnösök élvezetére, akik visszaélnek vele s bűnútakra térnek. B— A tapasztalati lélekbúvárok négy főcsoportra osztják az íz-érzeteket. Ez a négy főqualitás: az édes, a savanyú, a sós és a keserű. Mellettük még olykor lúgos ízt is említenek egyesek, mint önálló