Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - II. Az Úr kapcsolja eszményeivel az Én-t.

296 11 Protestáns egyházak elszakadásai. A— Protestánsak történelme. — Nyugat Európában hamarosan elkülönültek és kialakultak az önálló nemzetek és államok. Ebben jótékony nevelő hatással volt a nemzetekre a pápaság. így ennek alapján na­gyobb nehézségek nélkül nemcsak egymás mellett haladtak az egyházi és világi hatalmak, hanem egymással teljesen egybeforrtak. Csak két nagyha­talom volt a középkorban Európában: a pápaság és a császárság. Támogatták is egymást minden erejük­ből. Azonban a harmadik középkori nagyhatalom, az egyetemek tudomány hatalma közéjük ékelődött s az egyházi és a nemzeti hatalmakat olyan messze vetette el egymástól, hogy a XX. század korában sem talál­ták meg ezek helyzetüket és egymást segítő erejüket. Pedig semmi sem világosabb annál, aminek klasszi­kus jelképe a test és a lélek s ezeknek élete a sze­mélyes emberben... De majd egymáshoz segíti őket a szenvedésekben a kölcsönös okulás. Pedagógiai eszköz a szenvedés a Gondviselő kezében. A nyugateurópai államokban a XII. századtól kezdődőleg az állami és egyházi felsőbbségek ellen sűrű és mély anarchikus hullámok ébredeztek, ami­ket azután az egyetemi tudomány-nagyhatalmak any­nyira megerősítettek, hogy ezek alapjaikban kezdték megingatni az állami és az egyházi hatalmakat. E forradalmi elindulások okait «a középkor társadalmi egyenlőtlenségében» kell keresnünk. «/I jobbágyság nyomorgott, a parasztság és a polgárság súlyos adó­terhek alatt roskadozott és a folvtonos hálxjrúk miatt

Next

/
Thumbnails
Contents