Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)
VI. Könyv - II. Az Úr kapcsolja eszményeivel az Én-t.
297 nem tudott erőre kapni». (Schütz: K. egyht. 61.). A nyugtalanító forradalmi hullámokból megemlítjük a következőket: a) Bresciai Arnold, prépost, nyiltan kezdte hirdetni, hogy a vagyonnal rendelkező pap nem üdvözülhet és hogy az Egyháznak minden vagyonáról le kell mondania... Természetes, hogy ez súlyosan tévedett, mert az Egyháznak vagyonokat hagyományoznak a jó hívők, amelyekből fenntartják életüket, szemináriumaikat, templomaikat; gondozzák az árvákat, szegényeket és intézményeikben az ifjúságot... Tehát semmi esetre sem zárja ki az égből az egyháziakat a vagyon. b) Valdiak, akik nevüket Waldes nevű gazdag lyoni kereskedőtől nyerték, Szentírást olvastak, ennek hirdetésére vállalkoztak és az életet: a szegénység megtartásában és vándorprédikálásban, amit saruviselésben kellett eszközölni, vélték. Kettesben járták Franciaországot. Nekik, mint világiaknak megtiltották a prédikálást (III. lateráni zsinat, ii 79), de ők azzal feleltek, hogy tételként hirdették, hogy a bűnös pap nem szolgáltathatja ki érvényesen a szentmisét, amiért kiközösíttettek az Egyházból... c) Albiak (nevük délfranciai Albi várostól) egyidőben jelentek meg a valdiakkal Franciaországban. Albiak (Albus = tiszta-fehér) «tisztáknak» mondották magukat s mint ilyenek elvetették: az Egyházat, a papságot, a szentségeket, templomlátogatást és intézményeit. Követőik két csoportból állottak: tökéletesekből, akik szigorú önsanyargatást végeztek és önkéntes éhhalállal (endura) haltak meg, és szabadelvűekből, akik egészen «szabad» életet éltek, de bizakodtak az üdvözülésben... Térítésükre küldetett:
