Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - I. „Én" kapcsolódik az Úrba — értékeivel.

243 az emberi szívnek ösztönös szenvedélyeit egészen a Nirvánáig próbálta kiirtani, hogy segítségére legyenek valláserkölcsileg a lefelé hanyatló nemzetnek. Bátor fellépéssel és a jobbnak önzetlen, tán áldozatos hirdetésével sikerült ideig-óráig céljukat elérniök. De a fölfelé tolt állapot nem volt tartósan fönnmaradó. Jöttek a boncok, jöttek a pogány-papok, akik pagodákat építettek Konfuciusnak, Buddhának, addig hirdették tiszteletüket, míg az egyszerű, a jó nép szeme a szobrokon maradt odatapadtan és kezdte isteni tisztelettel körülvenni: nevüket, szobrukat, tanításukat, s így a világfeletti Nagy-Szellem helyett emberimádókká lettek, ami már borzalmas eltévelyedése az egész embernek. És ma —

a K. e. VI. század után — a legsötétebb eltévelyedésben él Kína népe. Minden családnak megvan a maga házi istenkéje; vele jóviszonvban akar lenni, ünnepnapjait megüli, áldozatot mutat be neki, közbeközbe böjttel segítségét kéri magán- és nyilvános ceremóniák keretében a boncok vezetése alatt, de ezenkívül, ezenfelül semmije sincsen. Nincsen NagySzelleme, nincsen Ege, nincsen jövői, túlvilági reménye és nincsen erkölcsisége ... Legjobban szereti a sátáni párnát, azután az emberi testet és a gyomrot. Nincsen szamaritánusi szeretetük, nincsen munka —• és hivatásszeretetük; nincsen szépérzékük, különösen a közre nézve... De van kevélysége hiúság, kapzsiság és bosszúállás. Divik a hét főbűn. — Kedves Mária nővérem, részvéttel legyen a pogányok iránt! 16*