Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - I. „Én" kapcsolódik az Úrba — értékeivel.

244 39 Indiaiak vallásélete messze Keleten. A— Elő- és Hátsó-Indiában az őslakosságnak valláséletére legtöbb fényt derítenek a Kr. e. XIV}. századból származó Véda «szent» könyvek. Brahmanok azt tartják, hogy Védáik homálytól ment isteni, örök könyvek, amelyek nemcsak sugallatra Írattak, hanem a mondatok bizonyos égi lények, (numenok) ... Véda-értelmezők közül legtöbben úgy tartják, hogy a könyvekben tiszta-félhomályos-egry/stenhit van; mások meg bizonyítják, hogy a Védákból csak pantheizmus szűrődik (mindenegyistentan). Ezek szerint istenittetnek a Védákban: a nagy természet, az ég, a nap, a hold, a hajnal-alkonypír; továbbá a föld, a tűz, a víz, a szél, és elemi csapások; végül az erények, az áldozatok és a hősi emberek... Végső összefoglalásban mégis azt tartja az általános valláskritika, hogy India őslakói fogalommal bírtak — tán nem egészen tisztával — a világ feletti Lényfényről, tőle származtatták a világnak rendjét, neki mutattak be áldozatokat, kitől a jótétemények is erednek. Későbbi századokban jöttek a Védák magyarázóibölcselői. E hozzáértők és nemhozzáértők a Védák tartalmából egész szisztémát, vallásrendszert állítottak össze, amelyeknek a lanyha európaiak is szívesen behódolnak. E vallási rendszer szerint: Brahma maga a végtelen egvnagymindenségnek eszméje, szürkületes hajnala, amelyből felébredt a végtelen Nap: Vishnu-isten és utána az egész világ...