Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

V. Könyv - I. Tapasztalati lélektan (Psyehologia naturalis).

23 közbe-közbe összeütközései vannak, ami égzengést, földindulást, tengermorajlást; ami recsegést-ropogást és tonációt; a levegőben dörgést, hullámzást és vibrációt idéz elő... Mindezekről értesül a testben lakó lélek, de nem testi szemein, hanem fülein, hallókészülékein keresztül. A levegő hullámait a fül-dobhártya, mint valami kopogtató ingereket átveszi és róla értesíti idegrendszerével a centrumban székelő én-t; ez figyelmessé lesz a dobhártya rezgésére és a levegőn, s az étervibráción keresztül kiárad azon helyek felé, ahonnét elindult a zendülés... I)e nemcsak a szférák zenéjét, és a pusztaságok homokjainak zörrenéseit veszik fel a hallócsövek, hanem a fűszálak és levelek zizzenéseit, a madárszárnyak rebbenését, a léplek kopogását; de főképpen az emberi hangot, az éneket, a zokogást, az elhalok hörgését-sóhajait... Már ebből is látszik, hogy nagyon monoton és szegény a süket ember élete... Sokan kérdezték tőlem, kié a szegényebb élet: a vaké, vagy a süketé-e? — Mária nővérem, gondolkozzál egy kicsit efelett, ki hát a szegényebb ember, az-e, aki vak, vagy az-e, aki süket? Ennek nyomában hálásabb leszel Isten-Atyádnak egészséges Szemeidért, érzékeny dobhártyáidért... Hálaérzelmeidet imával fejezd ki. B— Ha nem akarjuk nyilt kérdésnek hagyni, hanem mindenáron megoldani szeretnők, vájjon a szem, avagy a fül-e a fontosabb testi szervünk, akkor azt kell felelnünk, hogy az élet mélysége szempontjából fontosabb a fül, mint a szem. Mert az élethez, amely öntökéletesítő benső mozgás, kevésbé áll közel: a tér, a téri tárgyak, azok széle és