Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

I. Könyv. Általános előismeretek. - 11. Módszertana

47 Tehát a tapasztalati tudományoknak induktív módszerével kell dolgoznia! A Vallásélet mindenekelőtt tudománya alapozásánál kell, hogy elinduljon egy-egy konkrét: gondolati, érzelmi, vagy akarati tudatmozzanatból, vagy ezeknek külsőleg megnyilatkozó, tehát érzékileg is tapasztalható jelenségéből és az egyneműek csoportosításával, osztályozásával megszövegezendők a valláséleti törvények. — Különösen áll ez a Vallásélet rendkívüli, negyedik részéről, a Misztikáról, amely lényegénél fogva az egyén benső megéléseiben rejlik és így az egyén tapasztalásvilágában kutatandó fel. — A valláséleti tudományos kutatáshoz őszinte és mély megfigyelés és leírás szükséges. — Igaz, hogy a Valláséletben leírni nem képes az, akinek benső előzetes tapasztalatai nincsenek (Pauler Á. u. o. i5). Végső következtetésként megállapítandó, hogy a Vallásélet tudósa és igazi művelője tehát csak az lehet, aki komoly, pozitív és kegyelemmel teljes valláserkölcséleti személy. Sőt ez is csak annyit tudhat a Vallásélet mélységeiből, amennyit abból előzőleg megélt. (P. J. Henrickx Introd. in Th. Spir. I5/J-I63). b) DEDUKTÍV módszer. A Vallásélet tudományát az összes szellemtudományok és teológiai tudományok legfönségesebbének kell tartanunk. Ezt igényli a Vallásélet tárgya és végcélja. Tehát a Valláséletnek, mint tudománynak egészen úgy kell eljárnia tudományos kutatásaiban, mint a többi szellemi és teológiai tudományágaknak. Ezek pedig deduktív módon járnak el, az egyes konkrét esetek megbírálásában. A Vallásélet is deduktív módon halad: elveit, tételeit a Szentírásból, a Dogmatikából, a Morálisból és a Szenthagyományokból veszi és saját