Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XI. Aszemlélődő lélek nem ítél el másokat kiütköző gyengeségeik miatt.

nök útján. Mert aki imával és esedezésekkel nem támogatja testvérét az Űrnál, — noha megtehetné, — meggyőződésem szerint, azt hamarosan elhagyja az Isten. Most már könnyen elképzelheted, mily messze távolodik az Űr azoktól, akik együtt gúnyolódnak a gyalázkodókkal és együtt tapsolnak a többi bűnösökkel, ami által pártolják gonoszságukat és hasonló tettekre bátorítják őket. Alkalomadtán tehát intsd meg a bűnöst, vagy ha ez úgysem használna, legalább tekinteted szomorúságával indítsd valamelyes bánkódásra. Ne aggasszon az illető nagysága, mert csak az a nagy, aki közel van Istenhez, — minél közelebb van hozzá, annál nagyobb. A dolgok rendjének bűnös felforgatása volna az, ha félnők és nagyra tartanok a sátán csatlósát, s megvetnők az Isten fogadott fiát, az örök haza zálogának birtokosát! Valóban, ez lenne a legnagyobb őrültség, amitől mentsen meg bennünket a mennyei Atya bölcsesége. Amen.