Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XII. Mily kevés az igazán engedelmes ember!

XII. Mily kevés az igazán engedelmes ember! Ki ad fejemnek vizet és szememnek könny forrást,

1) hogy sírhassak a tökéletes lelkek csekély száma miatt? Mert a föld, noha az Isten igéje és Krisztus példája öntözi, mégis csak tövist és bojtorjánt terem gyümölcs helyett.

2) Valóban, minél drágább az elvesztett kincs, annál nagyobb a szív keserűsége. De hogy a sok közül legalább néhányat lássunk, tárgyaljunk először a szerzetesi élet alapjáról, az engedelmességről. íme, nézz csak szét magad körül, találsz-e csak néhányat is, aki tökéletesei engedelmeskedik? Azt hiszem, nagyon keveset, vagy talán egyet sem. Csodálatos dolog, hogy — bár a szerzetesrendek és szerzetesek folyton szaporodnak —, tökéletes engedelmességet csak ritkán találunk. Hiába! Bár megsokasodott a nép, nincs öröm lelkében!

3) Mondd csak, ki akar ma az elöljáróknak engedelmeskedni? Nemde inkább azt akarjuk, hogy az elöljáró szolgáljon minekünk? Nem akarunk alkalmazkodni akaratához, mégis megkívánjuk, hogy mindenben a mi akaratunk szerint járjon el. Ha pedig valamiben hiányt szenvedünk, már jobban zúgolódunk ellenük, mint az urak cselédjeik ellen. Egyáltalán nem kíméljük nyelvünk fullánkját.