Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

IX. Hányféleképpen ittasul meg a lélek elragadtatás előtt?

Ekkor, ha Istentől van, fokozódik, ha pedig az ördögtől, megszűnik vagy legalább enyhül. Ha valamikor Isten a magad és mások bűne miatt érzett keserűségedet ilyen vigasztalással akarná megédesíteni, adj hálát érte teljes szívedből. Az elbizakodottságtól azonban még mindig félned kell. Szíved megalázására jó lesz fontolóra venned: hátha csekélyke, de tőled nagyra tartott jótetteid jutalmaként adja Isten ezt az édességet, mivel az örök jutalomra úgysem tart méltónak. Félő az is, hogy az az édes bor még lázas lelkednek halál-veszélyt jelent, mert esetleg kevélységre adhat alkalmat. Ép azért míg a nyomorúság völgyében élünk, inkább kívánjunk bűneinkért Krisztussal a kereszten függeni, mint veszedelmes élvezetekben dúskálni. Amint nap-nap után, folyton vétkezünk, úgy kellene bűneinkért a büntetést óhajtanunk. Azt kellene kívánnunk, hogy a magunk és mások szemében mindenkinél hitványabbaknak látszunk, amint tényleg Isten leghitványabb szolgái is vagyunk. Mivel pedig Isten dicsőségére születtünk, illenék, hogy magunk és mások cselekedetei aszerint nyerjék meg tetszésünket, illetve nemtetszésünket, amint Isten dicsőségét vagy annak ellenkezőjét célozzák. A közömbös dolgokkal nem is kellene törődnünk, ha nem volnánk kötelesek mindenben Isten dicsőségét keresni. Amit adjon meg nekünk, aki mindörökre áldott. Amen.