Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

IX. Hányféleképpen ittasul meg a lélek elragadtatás előtt?

gokra is kiárad, s ilyenkor az ember szinte kívül-belül mézzel-folyónak érzi magát. Azonban míg az előbbi részegségben a vidámság miatt nem talált nyugalmat, ennél a túláradó gyönyörűség éppen ezt teremti meg. Ez, hacsak a túlfeszítés folytán kábultságba nem megy át, nem szünteti meg egészen az egyes érzékek használatát, de a részegek féktelen szabadságát sem engedi meg. Ilyenkor úgy látod, mintha minden Isten édességében úsznék. Jóllehet az előbbinek sajátsága az öröm, ez utóbbié pedig az édesség, mégis bizonyos, hogy az is érez édességet és ez sem nélkülözi az örömöt. A lelki vidámság részegsége miatt nem kell félnünk, hanem inkább örülnünk. A szív csodálatos édességét azonban tanácsosabb bizalmatlanul fogadni, mert olykor a világosság angyalának képében az ördög is szokott hasonló dolgokat előidézni.

1) Szeretné ugyanis, ha az ember elbizakodva valaminek tartaná magát és az édességek nyugodt élvezete közben megfeledkeznék Istenről. Ezt azért engedi meg az Űr, mert néha egyes szemlélődök nagyra vannak szentségükkel, másokat megvetnek és Isten közelében érzik magukat, holott kevélységük miatt messze távolodtak tőle. Ezért az ördögnek, a kevélység atyjának megvan az a hatalma, hogy ilyen Ínyencségekkel rászedhesse őket. Igyekezz tehát ilyen alkalmakkor szívvel-lélekkel Istenbe temetkezni, s ha már gyönyörködnöd kell, hát egyedül csak benne gyönyörködj él.